Greifswaldban,
a Balti-tengertôl nem messze születél, a vezetékneved
pedigakár lengyel is lehetne. Honnan származik a családod?
A nagyszüleim Lengyelország német nyelvű területén
éltek, a második
világháborúban azonban el kellett hagyniuk az otthonukat.
A szüleim már
Németországban születtek.
Te pedig ma Berlinben élsz. Nem hiányzik a greifswaldi vidék?
Nyolcéves voltam, mikor Berlinbe költöztünk, szóval
nem igazán emlékszem
Greifswaldra. Berlint azonban imádom! Jelenleg ez a legtökéletesebb
város
számomra! Tizennyolc éve élek itt, Berlin az otthonom.
Németországban nôttél fel, ám zenei hatásokban
téged is a chicago-hangzás
varázsolt el a š90-es évek elején. Mit jelent számodra
ma a Chicago-stílus?
Hmmm, nehéz megmondani. A 90es évek kezdeti techno-hangzása
az újdonság
erejével hatott rám. Bármit hallgattam, mindenben felfedeztem
valami
érdekeset. Ma már egyre több unalmas techno-cucc kerül
ki a stúdiókból.
Persze az is lehet, hogy csak azért érzek így, mert már
jól ismerem ezt a
hangzást. Nem tudom.. Mindenesetre már feleannyira sem izgalmas,
mint anno.
Mi volt az elsô bakelit, amit lemezboltban vásároltál? Megvan még?
Nem emlékszem az elsô 12"-emre. De azt hiszem, az elsô
vásárolt lemezek
között volt a Relief Records DJ Sneak Blue Funk EP-je. Ma már
két példányt
ôrzök belôle!
A lemezek ellenére sosem DJ-ztél. Miért?
Mert sosem tanultam meg, hogyan kell. Rögtön producerkedéssel
kezdtem,
aztán pedig jött a live act.
Az elsô munkáid az acid jegyében születtek. Hallgatsz ma is acid-et?
Naná!! Az acid ma is él és virul. Épp most fejeztem
be pár új anyagot
ebben a hangzásban, amit Stassy-val (Sender Berlin, Tresor) a
Kanzleramtnál jelentetünk meg Double X projektnév alatt.
És a
következô 12"-em egyik trackje is igazi modern techno-acid munka
lesz.
Ráadásul a készülô albumomra is csinálunk
jó néhány acid zenét.
Amikor š96-ban vadabb techno vizekre eveztél, akkor is amerikai
művészek és
kiadók hatottak rád. Jobbak lennének a tengerentúli
producerek, mint az
európaiak?
Számomra akkor jobbak voltak. Abban az idôszakban az Államok
zenéje volt
az, amiért szívbôl rajongtam. Az ottani srácok csináltak
pár baromi nyers
analóg tracket, amit imádtam. Igazából ma is szeretem
ezeket a zenéket. Ha
hallgatod, szinte érzed az elektromosságot, amit általuk
használt szintik és
dobgépek sugároztak magukból.
Mit jelent a techno az életedben?
Nem mindent, de nagyon sokat!!
Emlékszel az elsô Tresor-fellépésedre?
Nagyon izgalmas volt! Egy barátom ismert pár arcot a Tresorból,
és oda
adta nekik az egyik demomat. Aztán egy vasárnap felhívott
és azt
mondta, következô szerdán live actezhetek a Tresorban! Szóval
életem
legeslegelsô live actjét a Tresorban játszhattam! Ott voltak
néhányan a kiadótól, tetszett nekik a dolog, hát
így kezdôdött a
máig tartó kapcsolat.
És milyen volt az elsô Love Parade fellépésed ugyanitt, š99-ben?
Varázslatos!! Pokolian leizzadtam, néhány dolog meg leesett
a falról. Szó
szerint szétrúgtuk a klubot!
Hogyan vélekedsz ma a Love Parade-ról?
Már nem szeretem annyira. Populáris fesztivállá és "freak-show"-vá vált.
Szerinted jó ötlet a világ több pontjára elvinni a parádét?
Az ötlet jó, csak épp a megvalósítás
mikéntjével nem értek egyet. Túl
kommersz lett az egész.
Térjünk vissza a karrieredhez. 2000-ben Heiko Laux Kanzleramtjához
igazoltál. Milyennek látod Heiko és a kiadó munkáját,
az általuk, általatok
képviselt hangzást? Némileg kísérleti, nem?
Úgy gondolod? Szerintem egész egyszerűen csak más,
mint a legtöbb techno-
track, mert mi nem loop-okkal, hanem "song mode"-ban dolgozunk, vagyis
a
folyamatosan ismétlôdô dallamszerkezetek helyett mindig valami
új követi
egymást a zenében. A techno-producerek többsége ellenben
loopokkal alkot. Ez
lehet, hogy jól szól egy klubban, de számomra túlságosan
unalmas.
Kit tartasz jó live act-művésznek?
Mivel minden hétvégén dolgozom, nem igazán nyílik
lehetôségem arra, hogy
más live acteket is meghallgassak. De az egyik nagy kedvencem a rotterdami
Joris Voorn. A zenéje lélekkel teli, felemelô. Nem csak
az élô produkcióit,
hanem a saját szerzeményeit is nagyon kedvelem.
Az utóbbi években egyre többet és többet
dolgozol, számtalan lemezed
megjelent, 2001ben Németország kedvence lettél, 2002-ben
sikert sikere
halmoztál szerzôi albumoddal, remixeiddel, számos jelölést
kaptál a
szakmától, 2003-ban pedig tiéd lett a Groove Magazin által
kiosztott "Best
Live Act" díj. Egyszóval nem unalmas az életed. De
marad idôd egyáltalán a
családodra és a barátaidra?
Tényleg sokat dolgozom. De nem bírom abbahagyni. Függô
vagyok! Jelenleg
is két lemezen és két remixen dolgozom egyszerre. Nyáron
azért
szeretnék majd két hét szabit. És jövôre
azt hiszem eltűnök pár
hónapra a körforgásból, hogy elkészítsem
az új albumomat és hogy a
haverokkal lógjak egy kicsit.
Milyen zenét hallgatsz, ha véletlenül nem dolgozol?
Imádom az angol rockot, a Muse a kedvenc bandám! És szeretem
a Sneaker
Pimps, a Coldplay, a JJ72 és a Placebo zenéit is.
Képes vagy eljutni olykor a felszerelésed nélkül is egy-egy buliba?
Ha lehetôségem van rá, bevetem magam a berlini éjszakába.
Rengeteg jó
buli van errefelé. Néha túl sok is egy éjszakára.
A magyar partikról hallottál már?
Nem is keveset! És mindenki azzal "fenyeget", hogy ti ott
nagyon tudtok
bulizni!
Mit vársz a Hyperspace-en eltöltött éjszakától?
Azt, hogy vad lesz, olyan, amit sokáig "megemlegetek".
(deadcode/press)