...A
jungle (melyet egyebek mellett a Suburban Base, a Moving Shadow és
a Knite Force kiadók támogatnak) a trance-es technó (150160 bpm-
es
tempóval), a raggamuffin stílus (techno-reggae) és az elektronikus hip-
hop rap között elhelyezkedő hibrid stílus. A brit jungle többet merít a
reggae-s klímából, míg amerikai változata inkább a rapre támaszkodik.
A jungle a ritmusok breakbeates programozási technikájára épít.
Természetesen itt nem a jazzes, szinkópált ritmusokra kell gondolnunk,
nem is invencióval teli, élő ütősökre, hanem a fekete Afrika
természetes ritmusaitól inspirált, bizonyos szekvenciákban ismétlődő
(kvázitermészetes vagy hipertermészetes) bonyolult
samplingmotívumokra, melyek a hallgatóságnál enyhe szédülést
váltanak ki. A breakbeat kezdeményezői nagy-britanniai experimentális
technozenekarok voltak: a Shut Up and Dance, a korai Prodigy, az
Altern 8, az SL2, a Rebel MC vagy a Meat Beat Manifesto. A jungle-zene
az Államokba is eljutott már, ott azonban több köze van a fekete
raphez, mint a reggae-hez. A jungle maxi single-ök leggyakrabban
vinillemezeken jelennek meg, olykor erősen korlátozott
példányszámban.
A jungle-zene lényegét a következőképpen lehetne meghatározni:
néhány intenzív (150160 bpm) forró, ritmikus téma vagy váltja
egymást, vagy szinkronban van egymásra véve, fölülről lefedve egy
reggae-s vagy fekás booyaka-booyaka típusú sample-lel, alulról
pedig megtámogatva egy nagyon mély infrahangos basszussal.
Ebben a jungle vagy a tipikus táncos-mulatós reggae-stílusú
basszusalapot használja, vagy a bass-drive elnevezésű effektet, amely
mint egy ebéd utáni szunyókálást követő nyújtózkodás: fel-le úsztatja
a hangokat. A jungle-nak ezek a mély tónusai igen gyakran csak a
megfelelő anyag segítségével hallhatóak, a nem megfelelővel csak
érezni lehet őket. Komoly kockázattal jár azonban a jungle jellegű
vinillemezek másolása gyengébb minőségű berendezéseken, mivel az
alacsony frekvenciájú hangok tönkretehetik a hangfalakat némelyik,
ezt a fajta zenét előnyben részesítő kiadó el is helyez egy
figyelmeztetést a lemezein, hogy nem vállalnak felelősséget a zenei
apparátusban ilyen módon keletkezett károkért (ez a téma megjelenik
a jungle-zenei összeállítások címében is, pl. Break the Speaker Mix).
Különösnek tűnhet, de a jungle népszerűsége meglehetősen elutasító,
olykor akár hisztérikus reakciókat váltott ki a technóval kapcsolatban
álló klubok világában. Jellegzetes az a megnyilvánulás, amelyet az
egyik krakkói diszkóban lehetett hallani a jungle premierjén. Azt kérték,
hogy kapcsolják ki ezt a skizofrén zenét, mert ilyen széttördelt ritmusra
egyáltalán nem lehet táncolni. Azoknak, akik meggyőződtek róla, hogy
a technozene már nem fenyegethet semmi betegesebb és
mániákusabb dologgal, mint a jungle, e kör legújabb német irányzatát,
az ún. break core-t ajánlhatjuk, amely a villámgyors, 180/perces hard
core tempót kapcsolja össze a jungle kitekert ritmusaival és egy csomó,
a popkultúra zenéjéből származó citátummal; stílusában olyan ez, mint
Madonna és Vanilla Ice keresztezve a gargarizálás visszhangjával.
Technó a jövĹ kultúrája
(legalábbis ami a közeljövot illeti)
W. J. Bockie és D. J. Fever
Lóky Tamás fordítása.
Megjelent: Techno Kultura przysz3ooci címen lengyelül 1995-ben
(Brulion, 27: 99127).