Pulzar

Faki a gondolkodó ember kemény technójának azon csoportját képviseli, melynek alkotói a műfajt valódi új irányba terelik a maguk kísérletező, elementárisan ható zenéikkel. Az estét a műfaj honi legjobbjai súlyosbítják.

Tom Jenkinson

Séfel Pál, azaz Cadik nevét a magyarországi dj-kultúra első generációjának és a kortárs zenék népszerűsítésének kontextusában szokás emlegetni:

“Kalóz vagyok és őrzöm a zsákmányomat”, mondja Dave Clarke vigyorogva. A BowWowWow-t idézi, konkrétan a ‘C30, C60, C90, Go’ című számot, mely egy harminc éves tribal punk óda . A holland rádió stúdiójában hátradől forgószékében, a hangpult előtt, egy különös vizuális elemekkel díszített, precízen design-olt fekete-króm szobában. A BowWowWow úgy került szóba, hogy Dave a bakelit-fetisizmusáról beszélt, a 12”-esek illatáról a lemezboltokban, bár ezt a formátumot ő maga már nyolc éve nem használja professzionális minőségben.

Kísérleti elektronika.

Amikor '89 party-hősei, Grooverider és Fabio valamikor a kilencvenes évek elején dél-londoni (Brixton, Elephant & Castle) klubokban (leggyakrabban a Rage-ben) a hardcore-on továbblépve, addig teljesen szokatlan ritmus-patternekkel gazdagították zenéjüket – és kergették őrületbe a közönséget – még nem is sejtették, hogy e gondolatokból nő ki '97 Britanniájának mainstream muzsikája.

Az első időszakban általában a Roland TB303/TR808 / TR909 dobhangmintákból egyszerű 4/4-es lábdobbal, és az első analóg szintetizátorokkal majd virtual analog hangszerekkel készítették a művészek ilyen stílusú zenét.