Az igen csípős éjszakát hamar bemelegítették a medencében a hazai hangulatfelelősök, azaz James Cole és Shabaam. Őket követően lépett színpadra Lee Burridge, aki már nem ma kezdte az ipart, így méltán állíthatjuk, hogy a világ top lemezlovasai közé tartozik befutott karrierjét tekintve. Hírnevéhez képest azonban mindig egy sztárallűr mentes, hihetetlen kisugárzású embert láthatunk zenélni a dj pultban, aki pillanatok alatt magával ragadja a tömeget, ahogyan ezt tette a mostani estén is. Szettje alatt intenzíven átmozgatta a tömeget, és szakadatlan jókedve nekünk is folyamatosan mosolyt csalt az arcunkra, miközben zenéje minden porcikánkat bejárta. Lee Burridge sosem okozott még csalódást közönségének, és reméljük az elkövetkezendő években is megtartja ezen jó szokását.
Burridge után Luigi Madonna vette át a terepet, akinek a fellépését szintén nagyon vártuk. Eddigi pályafutása során nem kisebb nevekkel hozta össze a sors, mintJoseph Capriati, Par Grindvik, Ben Sims, Dave Clarke – csak néhányukat említve –, így egy igazán impulzív buliban reménykedhettünk. Az olasz fiatalember hozta is az elvárásokat, hiszen elsöprő energiával csapott a lemezjátszók közé, amolyan zenei úthengerként. Felpezsdítő volt a stílusváltás, nem hagyva lehetőséget a hallgatóságnak a pihenésre. Luigi bemutatkozása nagyszerűen sikerült, bízunk benne, hogy innentől ő is gyakrabban látogatja majd kis hazánkat. Lendülete végig sodort minket magával, míg végül az estét, vagy már inkább a hajnalt Pat Duff zárta.
A hajnali órákra sikerült mindenkit abszolút pozitív értelemben kifárasztani, hogy aztán csodás élményekkel gazdagodva hajthassuk fejünket a párnára. Egy nagyon színvonalas és zeneileg változatos buli részesei lehettünk, ami elejétől a végéig hibátlanul volt összerakva. Reméljük hamarosan ismét a mostanihoz hasonló rendezvény kerül majd az étlapra.
Készítette: Bambi