Pulzar

Itt az ideje, hogy megvilágítsuk, miről szól igazából a technokultúra.
Roppant egyszerű, és a vájtfülűek számára bizonyára igen banálisan is
hangzik.

Tehát a technó a soron következő próbálkozás azoknak a
viszonyoknak az újraképzésére, melyek egy primitív törzs tagjainak
bensőséges viszonyára emlékeztetnek. Egyesek azt a szimpatikus
szokást találták ki, hogy bizonyos időközönként összegyűlnek, és
serkentőanyagok hatása alatt (melyekről később még lesz szó) együtt
táncolnak a ledöngölt földön kivilágos kivirradtig. A technokultúra
igyekszik kihasználni az alkalmat, talán az utolsót a krisztusi időkben,
hogy saját szemével győződjön meg arról, mit csinálnak a vademberek,
hogy olyan kevéssé esnek áldozatául a stressznek. Ha anélkül vesszük
szemügyre a technót, hogy szubtilitásaiba tévednénk, úgy tűnhet, az
semmi más, mint a keresztény-tudományos civilizáció démonával
folytatott kultúrtörténeti háború hagyományának egy következő
láncszeme. Bizonyos, hogy nem könnyű a technót a romantikával, az
avantgárddal, vagy még inkább a '60-as évek mozgalmaival
összehasonlítani – jóval szerényebb mozgalom ez azoknál, kevesebb
megváltói aspirációval; talán még nem is mozgalom, csak divat. És
mégis…
A romantikusok az egzaltációt hívták segítségül, az avantgárd
művészei a képzelettel végzett kísérletezés által vették fel a harcot a
civilizáció démona ellen, a freudisták exorcizálták a tudatot, a
kontesztátorok szétszaggatták szüleik fehérneműit, a feministák
melltartót égettek, a punkok eltörölték a jövőt, a New Age hívei az
üvegházhatás mérséklődését és a jó szándékot igyekeztek kimeditálni
a lelkekből. A technó hitvallói pedig a transz általi megtisztulásra
fogadnak. Ezt a transzot úgy igyekeznek elérni, hogy megváltoztatják
a világot elárasztó technika legújabb vívmányainak, a lézernek,
komputereknek, bio- és nanotechnológiának a felhasználási módját. A
technodiszkotékákban a száz-kétszáz bpm-es tempóban (a technomű
egyik legfontosabb paramétere a „percenkénti leütések” – az angol:
beats per minute = bpm – kötelező száma) vibráló tömegben ott
nyüzsögnek mind a fentebb említett irányzatok specialistái, a
transzban összekötve a dilettánsokkal, kiberpunkokkal, különcökkel és
novíciusokkal. A technó mindenkinek ugyanarról szól: Nem gondolkodni!
Jól érezni magunkat együtt! Létrehozni magunk számára egy virtuális
ficakot és platonikusan élvezkedni! Amiről szó van: gyors és hatékony,
ideológiai gesztusokat nem igénylő lerázása a túlnyomásnak és az
információs túlterheltség okozta stressznek. Sok más egyéb mellett,
amiről itt most inkább nem ejtünk szót.
De álljunk csak meg egy kicsit, és térjünk vissza a részletekhez!

Technó – a jövő kultúrája
(legalábbis ami a közeljövőt illeti)
W. J. Bockie és D. J. Fever

Lóky Tamás fordítása