A művész budapesti sétája során lett figyelmes a Váci utcában egy nem mindennapi hangszer nem mindennapi gazdájának nem mindennapi játékára.
A fiatal sráchoz-, miközben ütötte hangszerét- egy idős úr ment oda, majd az illető angolul megkérdezte, ráér-e holnap, mert volna néhány ötlete némi közös zenéléssel kapcsolatban. A fiú ekkor nem tudta kit tisztelhet az érdeklődő úr személyében, majd mikor a konkrétumokról esett szó, bemutatkoztak egymásnak:
-Pável Norbert
-Jean-Michel Jarre
Elképzelni is hátborzongató, mit érezhetett ekkor…..
Ebből látszik, az elektronikus zene mennyire is tud inprovizatív lenni. A srác hangszere egyébként a „ hang“ névre hallgat, és egy fém edényre emlékeztet, melyből búgó, lágy dallamok csalhatók elő. Valószínűleg Jarre még nem láthatott ilyet korábban, ezért figyelt fel rá ilyen mértékben, s hívta meg vendégzenészként Norbit, a közönség szintén nagy meglepetésére.
A koncert merőben más volt, mint amit Jean Michel Jarre-tól megszoktunk. Nem felhőkarcoló tetején volt, nem volt lélegzetelállító látvány, sem ismerős slágerek. Inkább kísérleti analóg klubestnek nevezném, amely megosztotta az embereket. Aki a Jarre slágereket ment élőben meghallgatni csalódottan távozott, aki a Moogok, és a régi klasszikus vasak, bivaly erőművek szerelmese, tán még szexuális élménnyel is gazdagodott az est folyamán.