Hogyan kerültél a zeneszerzés közelébe?
Mivel zenei újságíró vagyok, egy oldalról már nagyon rég megismerkedtem a zeneírással, de komolyan csak akkortól vettem, miután összetalálkoztam Krisztiánnal. Én például egyes hangokat csinálni sokkal jobban szeretek, mint ritmusképleteket kitalálni, vagy számokat összerakni, ugyanígy jobban szeretek szöveget írni, mint groove-okat csinálni. Krisztián viszont kifejezetten szervező elme, ő hozza össze egészében a számokat, aztán együtt újra nekimegyünk, hogy még csiszolgassuk, vagy épp sorjákat rakjunk bele.
Milyen gépekkel és szoftverekkel dolgoztok?
Zeneíráshoz a Logic-ot használjuk, de a végső szekvenciák egy Yamaha QY700-as hardverszekvenszerből mennek. A mintákat Wavelabbal és a Logic audiopultjában vagdossuk és alakítjuk. A basszusokra a Nord Racknél nem találni jobbat, ezt egészítik ki az EMU Planett Phatt dob- és szubbasszus hangjai. Van még egy Kurzweil K2000 amiből az egészen finom, különleges hangokat lehet kinyerni és a legmakacsabb problémákat megoldani. Van mindkettőnknek egy-egy Waldolf XTk-ja, azzal szoktunk fellépni és a leadhangok is ebből származnak.
A tisztán számítógépes zenélgetéssel az a baj, hogy míg egy szintit hangszerként kezelsz, a számítógéppel ez a viszony nincs meg. Nehezebb a jammelgetés is, bár megoldható természetesen. Hangmintázni jó vele, és egy jó mintával nagyon fel lehet dobni egy számot, néha szinte elviszi egyben a hátán. Például pont a napokban a Banco de Gaia Obsidian című számát hallgattam, ami elég sekélyes önmagában, de van benne egy minta, ami hihetetlenül vidámmá és energikussá teszi az egészet.
Tulajdonképpen nagyon klasszikus módszerekkel dolgozunk, nem használunk extravagáns számítógépeffekteket, inkább az alaphangokkal és a keveréssel igyekszünk előállítani hangzásunkat - erre a legjobb példa talán a Waterburnben folyamatosan pörgő arab perka. Itt a szokatlan hangzás kialakításához semmi extra effektet nem használtunk, csak a kompresszort.
Hogyan készül egy szám nálatok?
Először groove-okat, hangokat gyűjtögetünk-tekergetünk - egy lemezhez száz körüli minta és hang is összegyűlik. Krisztián általában a kedvenc Quasimidi Ravenjével komponál dallamokat. Mivel kevés időnk van együtt játszogatni, jammelgetni ezért külön melózunk, és a konkrét ötleteinket állunk neki kidolgozni. Sokszor mikor már a szám elvileg már a végső stádiumában van, akkor kezdjük a meglevő ritmusokat és dallamokat variálni. Néha meglepően más születik meg, mint eleinte gondoltunk.
Nagyszerű példa, amit említtettél, a Waterburn című szám. Itt eredetileg zongora szólt, de ez nem volt túl karakteres, a dallamot hagytuk, a hangszereken kezdtünk agyalni, így jött végül a filteres szintetizátorhang fődallamként. Később jöttünk rá, hogy nagyon illene hozzá egy hosszú, monoton szöveg. Az elkészült szöveg egy srácról szól, aki elindul hazafelé - talán éppen leszállt a buszról, vagy abbahagyta a melót. Sétál át a városon, ahogy szokott, valószínűleg csöpög az eső, ez az az érzés, amikor éget a víz, a hideg esőcseppek a bőrödön. A sötét szöveghez persze sokkal sötétebb hangtónus is illett, mint ami jellemző az album többi részére, így lett egy szép, éteri számból sötét és ködös dal.
Mi volt az első fellépésetek?
Tavaly a Kultiban volt, minden szerdán van ott psy buli, ott próbáltuk ki a színpadot, afféle warm up-ként. A bandának amúgy eleve van egy eltagadhatatlan pszichedélikus beütése is. Nem a négynegyedekre gondolok és a 140 BPM-re, hanem a szó eredeti értelmére. A psy-chillnek van egy jól kidolgozott irányvonala, amit olyan zenekarok jellemznek, mint a Shpongle, az OTT, a Shulman, vagy Deep Dive Corporation, ezek nagy része nem egyetlen egységes stílusban alkot, csak a hangulat, a felfogás hasonló. Ez pedig a mi számainkra is igaz, jó részük dubos, triphopos, nem is nagyon fordul elő a négynegyed. A zenekarokat is csak azért soroltam, mert könnyebb meghatározni egy zenét, ha hasonlítod egy csomó máshoz, nem elég, ha csak azt mondod, hogy etno-dub-breakbeat.
Hogy néz ki egy élő fellépésetek?
Van egy backup (zenei alap), általában laptopról mennek a groove-ok, arra játszunk és énekelünk rá. Kati és Krisztián gitároznak, Krisztián billenytűzik is, én szintizem és keverem az egészet. Viszont mindhárman kilépünk a mikrofon elé is - egyensúlyban van a produkció.
Milyen zenekart tartotok példaképnek?
Sok magyar zenekar van, amit szeretünk, de kevesen kapcsolódnak ehhez a zenéhez. Amúgy nyilvánvalóan érezhető a Massive Attack és Asian Dub Foundation -imádat a zenénkben. Mivel Krisztián csinálja a triphop.hu-t, ami jól bejáratott triphop portálnak számít világszerte, egy csomó demót kapunk, azokból is sokat lehet tanulni.
Miért angolul és milyen dalszöveget írsz?
Ebben a zenében magyarul kifejezetten hülyén hatnak a szövegek. Olyan, mintha kurvára komolyan akarnád magad venni - néha persze így is úgy tűnik. Viszont az ének nem elhagyható - az emberi fülnek az emberi hangnál nincs kellemesebb és szerethetőbb.
A számokban néhol kifejezetten csak hangulatkeltésről szól a szöveg, mint például a Bomb-da-bay-ben. Máshol viszont jelentősen hozzátesz az egészhez, mint a már említett Waterburnben, vagy a The Faith backben, ahol könnyen megfogható, de elgondolkodtató dolgok kerültek bele, amik jól illenek a zenénkbe. Ha hátradőlsz, érzed, hogy kicsit befogadóbb vagy a szövegre is.
Milyen helyét látod itthon a zenekarnak?
Pont most jöttem rá a szigeten, ahol a Cökxpon sátorban zenéltünk, hogy ez nem bulizene és muszáj pörgősebb, talán gyorsabb számokat is játszani. Az emberek elvégre bulizni jönnek a koncertekre - egyelőre nincs se olyan hely, se olyan sokak által elfogadott vélemény, ami mást mondatna velem az elektronikus zenéken végigtekintve. Egyszerűen nincsenek lassabb, fejbólogatós bulik, nincs hol ilyesmit játszani a kifejezetten ezért összesereglett tömeg előtt - jelentsen ez a tömeg akár csak ötven embert is.
