És ahogyan Béci a hétvégi eseményekre visszaemlékszik:
Reggel 7-kor, 2 óra alvással sikerült kibattyognom a reptérre, hogy jegyet váltsak Kölnbe, ahol 6 éve már Workidz cimborámmal éltünk egy kis ideig. Szerencsémre átszállással kellett utaznom, mivel nem volt egyetlen közvetlen járat sem Budapestről. Éljen! Fél 11-kor érkeztem meg a kölni reptérre, ahol Micha Moor várt. Lepakolás után máris megtömtük a bendőnket - természetesen pizzával. (Garfield után szabadon). Utána nyomás shoppingolni. Az amúgy sem kicsi város minden utcája dugig van üzletekkel és emberekkel. Cipőt kellett vennem, mert az utazás előtt sikerült leamortizálnom a fellépő topánkámat. hehe Egyből kettőt is vettem, mert persze egyik cipőüzlet jobb, mint a másik, és sokkal jobbak az árak is.
Terveim közt volt az is, hogy ha már ott vagyok, akkor ellátogatok a Zenészek/Dj-k/Producerek 3 szintes mennyországába, a Music Store-ba és megtekintem a szintiket. Ismét csak ámultam, mikor a legújabb Virtual Analog/Analog Hardware-eket kipróbáltam. Első körben egy Korg került a kezeim közé, aminek nem tudtam ellenállni, szóval haza is hoztam. Mivel már nagyon benne voltam a vásárlási lázban, Micha felajánlotta, hogy elmegyünk Till Westhez ( Same Man ), aki amellett, hogy Dj/Producer, Jay-Z ruhamárkájának a terjesztője is Európában. Ott ért aztán a nagy meglepetés, ugyanis ingyen kaptam meg a pólókat, amik tetszettek. Ezután még a legújabb nótáját is ideadta, amit persze később, éjszaka jól le is toltam. Az irodája egyébként Sharam Jey studiója mellett volt, de vele sajnos nem sikerült találkozni. Ezek után eljött a pihenés ideje is…
Közeledett már az este, indulni is kellett egy buli előtti tápértékhabzsolásra a klub rezidensével, Flo Van Hoffal. Még fiatal volt az idő, így Michával meglátogattunk egy másik klubot, amit egy ismerőse üzemeltet. Leesett az állam, mikor megláttam a klubot, amit egy gyárépületből alakítottak ki nagyon igényesen, kimondottan igényes emberek számára. Mondanom sem kell, hogy kb. én voltam a legszarabbul felöltözve a farmer-póló-sportcipőmben, A klubban R’n’B szól éjféléig, aztán belemennek a house ütemekbe is, de szigorúan csak kommerciális szinten. Meg kell azonban mondanom, kellemesebb volt az a fajta kommersz ott kint, mint itthon. Meglepetésemre Micha ismerősei közül az egyik lány beszélt magyarul. Odaköszönt nekem egy SZIÁ-val. Már majdnem angolul akartam válaszolni, mert annyira nem tudtam hova tenni. Nem sokkal éjfél után már mentünk is át a Triple A klubba. Már vártak minket...
Már a warm up meglepett erőteljesen, mivel 126-on mentek a kellemes egyértelmű house, tech house ütemek, nem úgy mint itthon, hogy már Grindhouse szól 10-kor 131 bpm-en. 1 körül kezdtem játszani, és nem kellett gondolkodnom, mit teszek be. Szépen lehetett építkezni egészen a tech house-tól a technósabb ütemekig. A szettem közben jöttem rá, hogy rengeteg német zenét játszom! A közönség persze nagyon vevő volt a zenére. Sikítások és a kiállás utáni beindulásnál a tömeges pattogás nagyon nagy élményt nyújtott a számomra. Közben Till West is megjelent a buliban, el is kezdte hordani nekem az italokat. Ahogy jöttek az italok és csúsztak lefelé a torkomon, úgy pörögtem fel én is egyre jobban. Az éjszaka folyamán csak egy ember jött oda számot kérni, és a kívánsága egy Tocadisco volt! – hahaha, mintha csak itthon lennék! De persze ez mégsem ugyanaz, mert Tocadisco Kölnben él, tehát megértem, ha a saját városában neves és elismert. Aki kérte a nótát, ezek után is folyamatosan nyomta a bulit végig, tehát mindenféleképpen egy nagyon jó éjszakát sikerült összehozni. Sok inspirációt gyűjtöttem belőle.
A nehézségek csak hazafelé kezdődtek, mikor dupla akkora táskamérettel, plusz egy nagy szintivel nekivágtam az útnak, ja és persze mindezt kézipoggyászként. És mily kiszámíthatatlan az élet, Müncheni átszállásnál hazafelé Dubfire-rel sikerült együtt utaznom a repülőn. Megérkezésem után ismét rohanás, de az már egy itthoni parti volt Workidz-szel, ami ismét csak jól sült el Ózdon.
Tökéletes hétvége és mennyi pozitív energia! Minden hétre ilyet!