Kicsit kalandozzunk el a múltban! Mikor kezdtél el DJ-zni?
1985-ben indult a történet, 1990-től pörgettem a bakeliteket, az első igazán profi helyem az érdi Excalibur klub volt.
Igaz a hír a zenei végzettségeddel kapcsolatosan?
Nem tudom, mit hallottál, konzervatóriumot végeztem estin, közben nappalin egy másik szakközépiskolában általános gépésznek tanultam, majd jött zeneszerzés–zongora tanszakon a Zeneakadémia, közben jártam jazz zongora tanfolyásra is három évet, tanultam orgonán is autodidakta módon.
A DMC-n is indultál… Mikor is?
1994-ben Dj Luigival, aki pillanatnyilag a PEACHES AND CREAM rendezvénysorozat rezidense. Másodikok lettünk. Mivel én még abban az évben elkanyarodtam a house irányába és kevesebb időt szenteltem a technikai diszkózásnak, Lajos a következő évben már nem velem nyerte meg a versenyt.
Több híres klubban voltál anno rezidens… Pontosan hol is?
A teljesség igénye nélkül: Excalibur, Flört, Palace, Rose Garden, Kazamata (Broadway), High Life, Közgáz DC, Fat Mo’s, P3 (Wien), Le Club (Nizza)
Nagy utazó hírében állsz. Mi volt a legijesztőbb pillanat utazásaid során?
Imádok repülni, de csak akkor, amikor a földön vagyok. Ha éppen a levegőben utazom, akkor nem annyira. Az arab légitársaságok a „legviccesebbek”, egyszer Kairóban úgy szálltunk le, mintha a pilóta zuhanóbombázásra gyakorolt volna, aki akkor a mellékhelységben volt, szerintem felpisilt a plafonra. Korfun pedig rendszeresen összetöröm magam motorral a hegyi szerpentineken. Bár idővel ezt meg lehet szokni.
Hova szeretnél még eljutni?
Angkor és Machu Picchu. Utóbbi legalább egy hónapos utazás. Pár évvel később lesz.
A médiával hamar barátságot kötöttél. Melyik rádióban és tévében dolgoztál és mikor?
Az egész Tóth Tamás barátommal indult, az egykori Pilis rádióban, heti két éjszakán át tettük tönkre a minket hallgatókat, majd érkezett a Roxy, 2000 környékén a Rádio Deejay, ezt követte a TV2, ahol zenei főszerkesztő voltam, amíg meg nem szüntették ezt a posztot és így engem is. Legutóbb a One Musicban nyomtuk Dimofat Deejay-vel minden szombaton a Pump Session Live-ot és Stricted Soul-lal a Pump Progressive-t, az előbbi élő műsor volt, zenében a heti legjobb house megjelenésekkel, témáját illetően pedig szubjektiv módon adtuk elő a világ történéseit és viseltük meg vendégeinket mentálisan. Utóbbi pedig egyfajta hiánypótlás volt, kétszer egy órában toltuk az un. easytech vonalat, egyébként ezt a műsort nemzetközi szinten több jelentős rádió is megvette.
A rádiózás mai napig is életed része. Nem kell félteni, ügyesen feltalálod magad a mikrofon mögött. Hogy állsz a lámpalázzal?
Nincs olyanom, ezt az egészet nem kell túlspirázni. Ha állandóan azzal foglalkoznék, hogy mennyien hallgatnak és mit szúrhatok el, akkor erőltetett lenne és nem tudnék jó műsorokat csinálni. Csak lazán, mintha csak haveri körben menne a szövegelés.
Volt egy pár év kihagyásod… Megosztod velünk, hogy ennek mi állt a hátterében?
Családi és magánéleti dolgok. Azt gondolom, a legtöbb ember életében elérkezik egyszer egy olyan történés, amikor az alany eltörhet, mint a ropi. Úgy éreztem, a legjobbat úgy tehetem, magamnak, ha visszavonulok mindentől és mindenkitől - néhány ember kivételével. És ezt is tettem jó két évre.
Úgy tudom, edzőként is tevékenykedsz. Ez pontosan mit jelent?
Mondjuk inkább úgy, hogy néhány ismerősömnek segítek abban, hogy tudjon változni. Nehéz elkezdeni a sportolást, ha már jönnek az eredmények, az általában inspirálja az embert. De nincs is túl sok időm erre, hiszen egyrészt heti hét alkalommal edzek kondi teremben, másrészt teakwondo edzéseim is vannak. És akkor ez még csak a mozgás, a többi idő a zenélésre kell.
Mióta foglalkozol ilyen szinten a sporttal?
Kereken húsz éve.
A sport bizonyára kihat az étkezési szokásaidra is…
Mivel rendszeresen sportolok, teljesen másképpen élek és kajálok, mint egy átlagember, naponta legalább hatszor eszem, csak saját sütésű kenyeret fogyasztok, rendszeresen van müzli joghurttal, fehérjeturmix, sok-sok vitamin. Imádom a csokit, bár ez utóbbi általában offon van, csak ritkán és keveset. Ja és én sütöm a világ legjobb palacsintáját.
Hogy fért össze ez a fajta tudatos életmódod a köztudottan éjszakai aktivitást igénylő DJ-szakmával?
Érdekes, ezt a kérdést szinte mindenki felteszi. Gyakran találkozom Csabával (Jay Lumen) éjszaka a teremben, mert ő is, mint minden hasonló életvitelt folytató dj, általában éjfél körül kondizik. Néha szoktunk squasholni is, ha nem figyelnék oda, eldumálnánk az edzéseket. Én pont ezért edzek fülhallgatóval, rendkívül praktikus, egyrészt hallgatom a promó zenéket, másrészt mindenki látja, hogy nem hallok – szuper képzavar – és nem jön oda beszélgetni. Visszatérve kérdésedre, nincs itt semmi gond, csupán csak 8 óra eltérés van a bioritmusomban az átlagemberhez képest, mondjuk azt, olyan, mintha Los Angeles környékén élnék.
Belevetetted magad a zeneírásba. Hol tartasz most ezen a téren?
A január - február eléggé termékeny volt, Workidzzel 2005-ben készített Pulp Fiction című trackünket hegesztettem újra, lesz magyar és angol nyelvű verzió is, belenyúltam egy 1981-es keltezésű Divine remixbe is, az úr – hölgy – korának legismertebb traveszti előadója volt, zenéit pedig Bobby Orlando szerezte, az idősebb generációnak nyilván ismerősek ezek a nevek. Effendi barátom átküldte Szécsi Pál – Katinkám című örökzöldjének feldolgozását, illetve annak sávjait, én pedig írtam rá egy kissé zúzósabb verziót, az alap groove abszolút retró diszkózene ingabasszussal, de ami fölötte van, azok már progresszív építmények. A facebookos „megjelenés” eddig osztatlan sikert hozott. Most kezdtem el Stricted Soul kollégám elmebaját remixelni, elmondanám, hogy miről van szó, de nem lőhetem le a poént a megjelenés előtt, annyit talán elárulhatok, hogy köze van a Rendőrakadémia című filmhez. Holnap masterelem az Anima Sound System – 68 című klasszikusából készitett újragondolásomat. Sorolhatnám még a végtelenségig, annyi ötlet vár kivitelezésre, hogy soha nem unatkozom. Hamarosan pedig – talán márciusban – megjelenik a Spinning Recordsnál Mike Newmannal egy múlt nyári közös track, s aki tudja, milyen nevek vannak ennél az istállónál, azok nem fognak csodálkozni a remixerek nevein. Hamarosan aláírjuk a szerződést az egykori „Montana Sextet - Who need enemies” remixére is, ez szintén nyár végi termés volt, a fentieken kívül még várok egy Sven Väth remix kiadására, illetve van még a tarsolyban egy poénzene, ami a Farmville-lel kapcsolatos, de még egy remixet kellene rá csinálnom valamikor.
Mivel folyton tele vagy ötletekkel, gondolom, van néhány terved a jövőre nézve is. Milyen A vagy B verziókban gondolkodsz mostanában?
A hazai történéseket nem nagyon szoktam előre elárulni, mert az a tapasztalat, hogy könnyen lenyúlják az ötleteket, szóval maradjunk annyiban, hogy tavasszal indul egy országos turné egy olyan szponzorral, amely a költségek nagy részét átvállalja, ergo a klubtulajdonosoknak alig fog „fájni”. Azzal viszont szerintem nem árulok el nagy titkot, hogy az egyik spanyol szigeten levő szuperklubbal folytatok tárgyalásokat, szóval lehetséges, hogy megint elmegyek „nyaralni” hosszabb időre.
Végül jöjjön a mágikus hetes szám jegyében 7 afféle „bulvár” jellegű villámkérdés! Mi a legmeglepőbb tárgy, amit magadnál hordasz?
Meglepő talán nincs, ami mindig nálam, illetve rajtam van, az egy arany nyaklánc, melyet édesapám viselt. Róla érdemes tudni, hogy a világ egyik legismertebb dixieland trombitása volt, a Benkó Dixielandben zenélt és neki köszönhetően kezdtem el zongorázni 8 éves koromban.
Mi a lakásod jellegzetes tartozéka?
Amerre nézel, számítógépeket, szintetizátorokat és stúdióhangfalakat látsz, másnak nagyon nincs is hely. Ja és vannak köveim. Sokat járok a világban, hoztam a Vezúv kráteréből, Korfu egyik öbléből, ahol csak tojás alakú fehér kövek vannak, egyiptomi sivatagból, a Szajna partjáról, Nizza kikötőjéből. Ez utóbbi egyébként egyik kedvenc városom, soha nem tudom megunni. Valami egészen fantasztikus hangulata van, éltem ott egy darabig és tervezem is, hogy visszatérek. Monte Carlotól San Tropezig szerelmes vagyok az egész tájba. Aki már járt ott, biztosan tudja, miről beszélek.
Melyik könyvet vinnéd magaddal egy lakatlan szigetre?
Egy amerikai pszichológus, Michael Newton Lelkünk útjai dokumentum trilógiáját , valamint Szepes Mária Vörös oroszlán című zseniális írását. Lassan harminc éve olvasom, de mindig tud újat mondani.
Miben hiszel?
Önmagamban.
Milyen tulajdonságokat gyűlölsz?
Azt gondolom, hogy minden ember az adott pillanatban mindig a tőle telhető legjobbat adja. De ha ettől eltekintek, az irigység, megbízhatatlanság és a kétszínűség amit nehezen viselek.
Mikor kötöttél utoljára igaz barátságot?
1983-ban. Azóta is tart és azt gondolom, ez már így is marad.
Mi lennél, ha mással foglalkoznál?
Valószínűleg pszichológiával és metafizikával. Igaz, ezekkel hobbiból most is szoktam.
www.djsplash.hu
www.lynxsharp.com
készítette: MMagdiVAMP