Ez a Duel mix kizárólag saját felvételekből lett összemixelve, originalok, remixek vegyesen, az elmúlt pár év terméséből válogattam a pulzár hallgatói részére.
Elsősorban albummix, meghagytam a darabok majdnem teljes hosszát is.
1. Soultrippin ’ (Duel ’s jubilee extended /Foundation rec. )
2. Gotta Move (original /Foundation rec.)
3. High Water (original /Cre8tion rec.)
4. A long Buzz (original /Cre8tion rec.)
5. Starchaser (Cre8tion rec.)
6. The Quasar - Over Gravity (Duel rmx / Foundation rec.)
7. The Quasar - Funkytown (Duel rmx/ Foundation rec.)
8. Gotta move (Tretau rmx/Foundation rec.)
9. Christal Fake -Fermented era (Duel rmx /C-Audio )
10. Duel & Gasper - Put the beat in (original / Dublife)
Tudomásom szerint komoly zenei múltra tekinthetsz vissza. Mikor vetődött fel benned a gondolat, hogy szerencsét próbálj az elektronikus zene világában?
Gitárosként zenekarban kezdtem, indie rockot játszottunk és megfordultunk mindenfelé az országban a Sziámi előzenekaraként, aztán ’95 körül kiváltam a bandából, jöttek az első Pecsa élmények, Fatman EBM klubestéi, Tituszék beindultak az acidpartykkal, amiken részt vettünk, sőt szerveztünk is bulit velük közösen. Szóval jött az „acid boom”, az elektronikus tánczene, akkor, mint még egy műfaj, megjelent itthon, és elvitt a dolog energiája, a zenei szabadság, meg hogy te megcsinálhatod a hangzásodat. Igazándiból ekkor döntöttem el, hogy megtanulom a stúdiózást, és innentől datálható a kütyüzés és az analóg gépek szeretete, ami máig tart.
2000-től kerültél bele igazán a szakma körforgásába, amint szerződést kaptál az Underground Records-tól. Milyen periódus kezdődött el ezt követően a karrieredben?
Szuper időszak volt, nagyon jól éreztem magam az Undergroundnál, Tommyboy igazán felkarolt, csípte a darabjaimat, és a kiadónál nagy figyelemmel, szeretettel gondozták a megjelenéseimet. A house trekkjeim átkerültek a Pornostar címkéhez, ott volt pár komoly remix megjelenésem(Simon Pearson, Eddie Amador, stb.), ami meghúzta a nevem kint is. A „progibb” témák, meg a sajátok a Planetariumnál jelentek meg, amit Clark vitt az U rec-en belül, vele is sokat dolgoztunk akkoriban együtt, például, együtt csináltuk a Direction turnét 2003-ban. A downtempo felvételeimet a másik sublabel, a Juice Records (FSOB, Balaton Grooves, stb.) prezentálta. Szóval itt, ennél a kiadónál alapoztam meg magam itthon és külföldön egyaránt, az U rec gondozta a Soultrippint is, amit Zaidával vittünk nemzetközi sikerre. A dal több mint 20 nemzetközi kiadást, licencet élt meg, ezáltal jutottam ki Amszterdamba albumot készíteni.
Az Undergroundnál indultam, sok siker köt ide, ami itt elkezdődött talán azt is jelentette, hogy megragadok ebben a szcénában és folytatom. Sokat köszönhetek a labelnek, elsősorban azt, hogy megismertek producerként és live actként itthon és külföldön egyaránt.
.jpg)
2002-ben jelent meg „Psychofriend” című LP-d, amely, megjelenését követően szép sikereket könyvelhetett el. Hogy élted meg azokat az időket, és milyen események követték?
A Psychofriend LP hozta meg számomra az igazi elismerést külföldön, amit a Sumsonic adott ki az Egyesült Királyságban, onnan indult ez a track útjára, megmászta a progressive world chartokat, majd a Play Recordings licenszelte, kidobott belőle egy break remix bakelitet, amiből aztán igazán sokat adtak el világszerte. A new yorki Satellite Records eladási listáján 40 hétig voltunk fent a zöld és fekete Psychofriend lpk-kel. Nekem ez az időszak tényleg fantasztikus volt, a kinti kritikák jól fogadták a darabot, és persze itthon is kezdtek utánam érdeklődni a sikerek nyomán. Nagyon inspiráló évek voltak… sok zenét csináltam akkoriban, ment még a lemezkiadás. A megjelenéseim után felpörögtek a dolgok körülöttem, sokat játszottam, megjöttek a remixfelkérések. Ez az időszak volt életem egyik legtermékenyebb periódusa, szívesen emlékszem vissza rá.
Kikkel volt szerencséd itthon fellépni? Melyik volt a legemlékezetesebb itthoni fellépésed?
Nem is könnyű visszaemlékezni, sok party, live act, fesztiválok. Felejthetetlen volt 2000-ben Green Velvettel a Greenfield fesztivál, a Jamiroquai warm up, ami még a régi BS-ben volt megrendezve. Aztán a Francesco Farfa buli a Royalban 99 körül, a Buddha Bar releasepartyk David Visannal, Claude Challe-lal 2003–ban, ahol a Zaidával és a zenekarommal élőben léptünk fel, aztán klassz volt Betával a Duel live a Gluglu fesztiválon a Circulation előtt. Természetesen, nem felejtem el a sunsetcafés bulikat Jutasival, Hászával, a bécsi modern zenei fesztivált 2004-ben, amikor is egy török djvel és egy osztrák klasszikuszenésszel kiegészülve muzsikáltunk az Európa cafeban. Egy őrült klasszikus fuvolaművésznőt képzeljetek el, aki szanaszét fújta a szettet, meg a törököt, aki 15 éves számoknál frissebbeket nem tett fel… elképesztő vicces felállás volt. Ezek, amik így hirtelen eszembe jutottak, olyan hogy legemlékezetesebb gig, az nekem nincs, inkább több jó emlékű sztori.
De, ha jól tudom, kiköltöztél Hollandiába korábban. Milyen céllal mentél ki, és mivel telt az ott eltöltött idő?
2005-ben mentem ki, miután az Underground megszűnt, szerettem volna csinálni egy albumot, kicsit itthon beszűkültek akkortájt a lehetőségeim, ezért is költöztem ki a stúdiómmal együtt Amszterdamba. A meghívás Monte la Rue barátomtól jött, aki az amszterdami és a világ downtempo berkeiben igen jól csengő név, egy profi hangmérnök, producer, dj és egy tüneményes ember nagy szívvel, sok jótanáccsal. Hozzá mentem tanulni stúdiótechnikát, keverést és együtt elkezdtünk egy közös akusztik projektet Choju néven. Épp tavaly ősszel voltam nála befejezni pár trekket a Maison Royalban, amit még együtt vettünk fel. Mivel Hollandiában már volt megjelenésem, nem számítottam ismeretlennek, ezért elég könnyen tudtam kint rádiózni, játszani klubokban, megmutatni magam a house műfajában is. Az albumgyártás mellett Martin barátommal beindítottunk egy klubestet a Club NL–ben, a sorozat neve „futureclassics”, és, bár én már nem vagyok ott, a partysorozatot Martin a mai napig viszi tovább nagy sikerrel, őt és az estét augusztus 20-án látjuk vendégül az A 38-on a Hairyvel a Le Frenetics partyn.
Mikor jöttél haza? Milyen tervekkel folytattad itthon?
2006 nyarán már itthon voltam, hiányzott a családom, a kutyáim, a barátaim, szóval minden. Jó volt kint szakmailag, törődtek a produkcióimmal, de nem éreztem azt a légkört közel magamhoz. Az emberek ott távolságtartóak, egyáltalán nem igaz, hogy viccesek, inkább fapofáknak nevezném a hollandokat. A hazajövetelben az is szerepet játszott, hogy lehetőségem nyílt megcsinálni itthon a saját stúdiómat. Nem mobil, hanem egy klasszik stúdió, a hangszereimmel, elég hellyel, felvevőszobával, és minden kényelemmel ellátva. A stúdió neve Soultransplant, és ahogy beindítottam, már több megkeresést is kaptam, így elkezdtem más producerek és zenekarok munkáit is „simogatni”, majd ez a projekt kiszélesedett, és bejöttek hangmérnöki, keverési feladatok is, valamint mostani labeleim is beléptek az életembe.
Lip Recordsings-nál, valamint a Foundation Records-nál is megjelenések következtek. Melyik érte el a legnagyobb sikert? Kikkel sikerült együtt dolgoznod?
A Lipnél egy megjelenésem volt 2007-ben, az Everything flows E.P., amit még Gasperrel vettem fel, mielőtt kiment volna Angliába. Ez egy kétszámos kiadvány, a Lip alkiadója, a Dublife gondozásában jelent meg. A Foundationnál volt több kiadásom, a Gotta Move több remixcsomagban is megjelent, és még a legjobb verziók most fognak kijönni. Ugyanitt jelent meg a Soultrippin jubileumi remixcsomagja is, új átdolgozásokkal, plusz a remixek, amit a kiadónak készítettem (Quasar, Chrystal Fake), is itt lettek kiadva. Szóval a felvételeim gondozását 2007-től Chriss és a Foundation vállalta fel, de nemcsak a kiadásaim zajlanak itt, hanem produceri együttműködés is kialakult, aminek első eredményeként 2008-ban megnyertük a Soundhead szavazást a Renaissance albummal, aminek a stúdiómunkálatait Chrissel a Soultransplantban csináltam. Idén az a megtiszteltetés ért, hogy Chriss felkért, lássam el az új közös angol-magyar labeljének, a Cre8tion Recordsnak a hangmérnöki teendőit, amit nagy örömmel vállaltam. Az új labelnek nemcsak a stúdiófeladatait végzem, de a Duel megjelenések is ide kerültek át a Foundationtól, és tervezünk Chrissel egy négyszámos E.P.-t is 2009- ben a Cre8tionnál. Épp most fejeztük be a Classic mixének a masterelését, és tartanak az albummunkálatok. Krisztiánnal nemcsak jó barátságban vagyunk, de a munkakapcsolatunk is szuper, ő nagyon kreatívan besegít a saját cuccai elkészítésében, eljár sokat a Soultransplantba hozzám stúdiózni és nagyon bírom a végtelen energiáját és lelkesedését ebben az igen rögös szakmában.
A Hairy records is képben van nálad, melyik kiadónál, milyen munkáid vannak?
A Cre8tion nálam elsősorban a kiadásról és produceri, hangmérnöki munkáról szól, a Hairy Records pedig inkább a live működésem fellegvára, ez a management intézi az élő fellépéseimet és promotálja a Duel live és Duel Beta szetteket és a Lefrenetics estet. A teammel családi kötelékben vagyunk, ezt bátran mondhatom, az ott lévő művészekkel közel egy évtizede barátságban és munkakapcsolatban is állunk, rengeteg közös fellépést toltunk együtt az évek alatt. A Hairy úgy jött be nálam a képbe, hogy még 2003-ban a Betával, Gasperral és Andreval, akik nekem régi dj harcostársaim és a magyar urban tech house pionírjai, megalapítottuk a Le Frenetics house projektet, ahol én hangszeres imprókat toltam a szettekben. Később Beta és Andre bekerült a Hairyba, és, mivel Bélámmal jóbarátok vagyunk, a stílusban is passzolunk, plusz nagyon tudjuk húzni, inspirálni egymást, ezért nagyon jólesett, hogy pár év elteltével megkeresett, és 2008-ban felvetődött az ötlet, hogy folytassuk a Le Freneticset, de most már a Hairy égisze alatt. Természetesen, igent mondtam és nagy örömmel csatlakoztam a Hairy csapatához, ahol elsősorban Betával lépek fel a közös live szettünkkel, de tervben vannak közös megjelenések is, mert már évek óta tervezzük, hogy kidobunk egy Le frenetics producer albumot is, kiegészítve a live mixeket. Persze, itt is besegítek a Hairy stúdiómunkálataiba, nemrég épült egy csodálatos stúdió náluk, épp a napokban mastereltem Andrenak egy trekkjét. Ők a legrégebbi tesóim a szakmában, számomra a Lefrenetics sound az, ahol igazán kijátszhatom magam és széttekerhetem a gépeket élőben…óriási fun, nagyon klassz érzés újra velük játszani, és részt venni a kiadó tevékenységében. Idén sok helyen játszunk együtt, láthattok minket a Mokkacukkában, a Balatonsoundon, az A38-on július 4-én és augusztus 20-án lesz Le Frenetics house est a Hairy rendezésében, amire minden house rajongónak illik eljönni. Természetesen, a többi dátumot megnézhetitek a Hairy oldalán és a myspace oldalainkon is.
Mi a kedvenc zenéd most?
Nincs aktuális kedvencem, nem is volt soha. Sok stílust szeretek, hallgatok, főleg zenekarokat. Hogy miket hallgattam mostanában…. például a Prefab Sprout 1985-ös Steve McQueen albumát, ami zseniális, vagy a Cocteau Twinstől a Heaven or Las Vegast, a The Sundayst, Smithset, Dead Can Cance–t, na meg a Slowdive Alisonját énekelgettem mostanában, arra lehet, gyúrok egy verziót. Más szóval a régi kedvenceket hallgatom sokszor, meg épp a napokban a Röyksopp Juniorját, ami elég jó szpészdizsi lett. Az az igazság, hogy az én ízlésemnek nem elég dallam gazdag a mai zene, ezért nekem nehéz mai kedvencre lelni. Persze a régi nagyok, mint az Underworld, a Groove Armada és társaik még mindig megigéznek….hallgassátok meg az Underworld Heineken Hall live cdjét…épp most hallgattam rá, ezek állatok, tényleg csúcs.
Szerinted melyik stílus irányzaté a jövő? Melyik zenei stílus fog rövidesen dominálni?
Hogy melyik stílus jön majd fel? Hát, nem tudom, esetleg a chanson? Nem foglalkoztatnak nagyon a stílusok, ruhaként használom őket a zenémben, hogy felöltöztessek egy dalt modern hangzásban, ami azért fontos, mert így több emberhez jut el. Azt hiszem, számomra nem a stílus, a trend, hanem a minőség számit, ami mostanában elég tré, sajna, sok a selejt zene.
Jövőbeli terveid körvonalazódnak már?
Befejeztem az új lemezem, amin két és fél évet csücsültem, a címe Speak Your Mind. Úgy tervezzük, hogy a Cre8tionnál idén sorra kerül a release, egyelőre a maxik jönnek ki, még kettő lesz az albumról, az első az Absence, ami a Gotta Move mellett Carl Cox új, 24/7 dokumentum dvd-jére is felkerült soundtrackként, a másik single a Loveshells, aminek a megjelenése nyáron várható. Nem tervezek semmi különlegeset a jövőre, így is nagyon sok megkezdett projektem van, ami fut, időm nagy részét még mindig a stúdiómban töltöm meg fellépésekkel, és ez már nem is fog megváltozni remélhetőleg a jövőben sem. Azért van egy fix tervem: egy másik kiskutya beszerzése Zsuzsi tacskómnak, mert a barátja, Albi kutyám idén múlt 20 éves, és már nem tud vele játszani. Nagy szenvedélyem a kutyatartás, Karola a feleségem szoktatott rá hál’ Isten, imádom őket, tényleg a legnagyobb relaxot adják nekem.
Az interjúhoz készített mixet letölthetitek ide kattintva!
Készítette: Helgert László (HELL)