A találkozó megint a szokásos helyen történt 21: 00-kor a Március 15 téren.
Egy jó fél óra múlva össze is gyűlt a 21 mindenre elvetemült partizó és elindultunk.
A kifele menet teljesen kényelmes volt, mert a 48+2 személyes buszon mindenki megtalálta magának a legjobb helyet a nem éppen kevés útra:)
A jókedv és a társaság adott volt, hogy hamar elteljen a laza 1100 km, zökkenőmentesen nem úgy, mint a tavalyi úton. (Lerobbanás RulZ)
Délelőtt fél 11re már Mannheim utcáit ostromoltuk. Leparkoltunk a busszal és elkezdődhetett a szabadprogram.
Elmentünk a már jól ismert fürdőnkbe, utána felkerestük a vendéglátó egységeket, hogy mindenki felfrissülve és új erővel indulhasson neki a városnak és az esti partynak.
Olyan délután 4re értünk a MaiMarkethall-hoz hogy átvegyük a jegyeket, de a press-bódé csak hat órakor nyitott így hát a szemben lévő nagy parkolóba vettük az irányt és megkezdődött a délutáni pihenés, fetrengés.
Itt persze előkerültek a jégeres üvegek és egyéb társaik, hogy fokozzák a hangulatot a nem mindennapi éjszakára.
Fél hétre át is vettük a jegyeket és a társaság egyik fele úgy gondolta egyből betámadják a helyszint, mi meg visszamentünk a Green részbe, ami a Mannheim-i egyetemen volt.
Láttunk ott robotkeverőket, interaktív vizuális kiállítást és ott is volt este buli egy terem erejéig de mire onnan eljöttünk akkor kezdődött a zene.
Egy perc alatt bejutottunk és akkor kezdődjön a mulatság!
A Red helyszínen kezdtünk meg az utunkat a label-und business camp sátorban, ahol lemezeket és minden egyéb dolgokat lehetett venni, mint pl: pipát, amit ki is próbáltunk egyből.
Aztán jött a shoppingolás mert tavaly mire odajutottunk már elfogytak a relikviák.
És elindultunk a Blue főhelyszínre, ahol egyből be is támadtuk a Floor2-t ahol épp Felipe húzta a talp alá valót. Warm Up-nak teljesen jót zenélt tele változatos pörgős muzsikákkal.
Ezután Monika Kruse vette át a lemezjátszókat, akit mostanában nem igazán hallgattam, pedig volt rá jó pár alkalom.
Kruse kisasszony is uralta a terepet és nagyon jó hangulatot varázsolt a terembe a másfél órás szettjében.
Hipp hopp elérkezik az éjfél, és akit én személy szerint nagyon vártam, mert még sohasem hallottam jött DJ HELL.
Az este alatt szerintem az egyik legjobb volt bár Richie Hawtin-t nehéz lett volna leköröznie a maga 7 órájával, de ne ugorjunk ennyire előre.
Hell játszott lágyabbat, keményebbet de azért ütött rendesen. Utána jött a másik nagy kedvenc Sven Vath akit, nem kell bemutatnom.
Abban a pillanatban annyira megrohamozták a Floor 2-őt, hogy fullon lett hirtelen.
Az első fél órája után kimentünk egy kicsit pihenni, nézelődni.
Megtaláltuk Máté barátommal a Chill termet és ott folytattunk eszmecserét egy marokkói és két luxemburgi partizóval.
Itt megvitattuk a hazai és külföldi helyzeteket egy laza másfél órában. Aztán úgy döntöttünk visszanézünk Svenre mert a sok pihi is megárt :)
A buli a tetőfokán volt mire visszaértünk és nem kevés emberen kellett átvergődni a szokásos helyünkre jobb első hangfalhoz.
Ezt követte Alter Ego 45 perces live-ja ami, szerintem a szokásos volt így megintcsak egy körülnézés, hogy mi van a többi részben.
Átmentünk az "olcsójégeres helyhez (VIP) és megint erőt kellett venni magunkhoz! :-)
A Floor 1-be épp Picotto kezdett de ott rettenet sok ember és nem a legjobb fajtából nem is időztünk sokat, hisz Richie Hawtin rakja fel már az első lemezét.
És innen elszabadult a pokol teljes mértékben. Az ember nagyon elmebeteg zenéket produkált, teljesen irányította a közönséget.
Bekötötte a lap top-ját és elkezdett live-ozni iszonyat, minimál zenék sokasága, kis hangokkal játszadozás, mint a szél és csörömpölések. Ezt nem lehet leírni, mert át kellett élni.
Az óriási kivetítők is egyhangban mozogtak a zenével, ami megint nem mindennapi dolog volt. A hangrendszerről meg ne is beszéljek...
Mind ez ment fél 11ig, amíg fel nem tűnt Ricardo Villalobos!! Ő is bekötötte a gépet, és amit ezek ketten műveltek back 2 back-be az ugyancsak nem önthető szavakba.
Egymás zenéivel játszogattak, tekerték, nyúzták a népet vele rendesen.
Ez ment még másfél két óráig és lehúzták a redőnyt délután 13: 10 perckor.
Kint a busznál miközben pihengetünk mellénk áll egy Passat és kiszáll két rendőr, hogy pakoljuk ki a zsebeinket.
No para és kb. 5 perc múlva le is kóccoltak a zsekák.
A parkolóban pihengettünk még egy órát és utunkba vettük az uszoda nyújtotta lehetőségeket és irány a jól megérdemelt pihenés.
Aztán indulás haza!
Az út igen komoly afterbe ment át és ott olyan ÉLMÉNYT kaptunk, hogy soha nem fogjuk szerintem elfelejteni, az biztos!
Meg is érkeztünk pestre reggel fél hatra, ahonnan nem volt más, mint irány haza feldolgozni a felejthetetlen hétvégét, amit köszönök Tide-nak az út megszervezéséért, és a csöppnyi buszos brigádnak, nem emelek ki senkit, mert mindenki hozzátett valamit, amivel emelték a hangulatot ezen a kis TW túrán.