Sokat merített a soul-hagyományból a Kínából elszármazott, de már Nagy-Britanniában született Eric Lau is, egyáltalán nem véletlen, hogy 2008-as első lemeze, a New Territories a progresszív funk-soul első vonalas kiadójánál, az Ubiquitynél jelent meg. Ha Zarate zenéje „future soul”, akkor Laué igazi, gyönyörű retró: helyenként már-már kísértetiesen idézi az általa is sokat hivatkozott mester, Roy Ayers vibrafonos-fuvolás, iskolateremtő soul-hangzását. Mindehhez azért társul némi kortárs hiphop, belassult downtempo, elszállós űrhangzás, dzsesszfunk és a végtelen kísérletezés. Lau aránylag későn kezdett el zenélni, talán ennek is köszönhető az az elkötelezettség és gyermeki öröm, amivel az újabb és újabb hangzásokat, effekteket ötvözi a hetvenes évek-beli nagy soul-korszak elfeledett hangmintáival.
Morgan Zarate zenéjére a mai napig a legtalálóbb kifejezés egykori, mára klasszikussá vált zenekara, a Spacek második lemezének címe: „Vintage Hi-Fi”. A kétezres évek elején kisebb soul-reneszánszot indított el a Spacek furcsa, füstös, elektronikával bőségesen átitatott, sötét hangulatú „future soulja”. A trió feloszlásával Morgan Zarate évekig tévéreklámokban és különböző mainstream soul- és r'n'b-produkciókban tékozolta produceri tehetségét, míg aztán tavaly összefutott Kode9-nal, a Hyperdub kiadó fejével, az új brit elektronika egyik prófétájával. A találkozásból barátság, a barátságból lemezszerződés lett, és Zarate valósággal újjászületett: szép ívű fejest ugrott a londoni undergroundba, és az idén júniusra ígért album első száma, a Hookid minden lehetséges elektronikus lista sztárja lett. Az egykori szép, nemes, „évjáratos”, csattogós soul-alapok nyomokban megmaradtak ugyan, de immár jó adag grime-mal, absztrakt hiphoppal, dubsteppel és természetesen a Zaratéra jellemző perfekcionista jövőhangzással kiegészülve.