Különleges zenei élvezeteket kínál az UH Fest október 6-tól 10-ig a Merlinben, ahol idén 20 országból több mint 40 előadó lép fel. Lesz extázis, lesz komolyság, lesz bohóság, lesz szigor, gitár és dob, csengettyűk és effektek, orsós magnó és laptop, DJ az agynak és DJ a testnek – öt napon át, délutántól hajnalig.
A 10 éves múltra visszatekintő, nemzetközileg elismert UH Fest hitvallása szerint a mai zene sokszínű, izgalmas, és tele van élvezetes felfedeznivalókkal!
Az önkéntesekből álló szervezők a világ fesztiváljait járva a kevésbé ismert, egyedi, a hagyományos zenei stílusoktól távolságot tartó vagy azokat kreatívan újrahasznosító produkciókat fedezték fel és hozták el Magyarországra.
Szerintük ugyanúgy élvezetes lehet egy elemi erejű rockandroll-rituálé, mint a szabályoknak fittyet hányó, testet megmozgató tánczene, a gyerekkor tündéreit megidéző énekesnő, az elektronikus neszekből épített finom kompozíció, vagy a lelket a salakanyagoktól megtisztító zaj.
Egy kis ízelítő a zenei kínálatból:
Elektronikus (tánc)zene
Fellép a techno/house egyik alapító atyja, az Orb tagjaként és határokat átlépő produceri munkásságáról is ismert Thomas Fehlmann. A Senior Coconut néven elkövetett vicces lounge-zenéjéről ismert, legutóbb Hajdu Szabolcs: Bibliothèque Pascal című filmjének zenéjét szerző AtomTM kevésbé ismert arcát mutatja meg. Itt lesz Pole az egyszerre agyas és a maga módján igenis szép electro-dub úttörője, MLZ a manapság reneszánszát élő dub techno egy egyedi, meleg hangzású képviselője. STU régi videojátékok és egy ősi Atari hangjaiból barkácsol frenetikus tánczenét, míg Demdike Stare technót, jazzt, dubot, a korai elektronikus úttörők kalandjait és a nagyvárosi szorongást alkímiai vegyületben hozza össze.
Tündéri gitáros lányok
Énekhang, gitár, diktafon, csengettyűk, effektek – kevés eszközzel alkot sajátos és varázsos világot az izlandi Kría Brekkan (ő a Múm tagjaként lett híres), a finn Lau Nau és Kuupuu. Szégyellős és ellenállhatatlan báj, a zenei kreativitás ünnepe!
Rock, avant-pop, atavisztikus energiák és ravasz dalok
Az angol-amerikai Shit And Shine tíz magyar dobossal hoz létre mindent elnyelő fekete lyukat a Merlinben: a rock, a minimalista döngölés és a mocskos zajongás összes erénye egyesül bennük.
A lengyel The Complainer And The Complainers ötletektől tobzódó avant-pop zenéje még annál is szórakoztatóbb, mint amennyire meghökkentő. Aki azt hiszi, hogy már mindent hallott, amit egy szál gitárból és effektekből ki lehet hozni, annak a belga Ignatz mutat újat. Mindössze egy dobfelszereléssel játszik fajsúlyos metált a Peter Brötzmann mellől is ismert Michael Wertmüller. Aki szerint a rock nem lehet rituálé, csak szórakozás, azt a svéd The Skull Defekts ragadja el eddig nem sejtett helyekre. A szintetizátoron és dobon improvizáló Talibam! nem a konzervatóriumok levegőjét idézi meg, hanem őrültebb a legvadabb rocknál. A finn Keijo évtizedeken át csak zenélt, saját hangján, amit a folk, a blues, a jazz és a drone elemeiből alakított ki, mire egyszer csak rácsodálkozott a világ.
Hangszobrászat, levitáció, zaj
Azokról a frekvenciákról, amik szó szerint megremegtetik az épületet, Mark Bain gondoskodik. A Groupshow külön-külön is műfajuk csúcsán lévő tagjai (Jan Jelinek, Andrew Pekler, Hanno Leichtmann) elektronikus hangszereken improvizálnak; ezekre számítunk: kattogások, ritmus- és dallamtöredékek, finomság. Lionel Marchetti absztraktul konkrét hangkollázsa nyolc hangszóróból szólal meg és nyújt különleges térélményt. A New York-i No Fun Fest alapítója, Carlos Giffoni meglepő húzással az acid-puttyogás irányába indult, miután a zajzenében letette névjegyét a hamar legendássá vált No Fun Festivallal. A megtisztító zajzenéről a „műfaj” egyik legendája, a norvég Jazkamer gondoskodik: annyira szigorú lesz, hogy az már szép. „A lemezjátszó is hangszer” – ennek a közhelynek ad új értelmet a francia eRikM.
Magyar supergroup, magyar felfedezettek
A Marhaug/Máriás/Benkő/Tóth/Palotai/Pándi alkalmi supergroupban a legkülönfélébb műfajok neves képviselői mutatkoznak meg olyan oldalukról, amiről máshol nem tudnak.
A Mi a zene? című pályázat nyertesei, akiket több mint negyven jelentkező közül választott ki a nemzetközi zsűri, a fesztiválon mutatkoznak be a nagyközönségnek.
Jegyek:
Bérlet: 9 000 HUF (elővételben a Wave lemezboltban / Révay u. 4., vagy a helyszínen / Gerlóczy u. 4.)
Napijegy: 2 500 HUF, éjféltől 1 500 HUF
Go Social!
A fesztivál szervezői szerettek volna egy kicsit többet tenni, mint egy újabb izgalmas zenei fesztivált szervezni - hiszen mindannyiunkon múlik, milyen világban élünk. Ebből lett a Go Social! alprogram.
A zenészektől megszoktuk, hogy társadalmi kérdésekről is véleményt nyilvánítanak és arra is számos kísérlet van, hogy egy fesztivál társadalmi problémákkal foglalkozzon, kihasználva azt, hogy a zene mélyen megérinti az embereket. A szelektív hulladékgyűjtéstől a színpadról skandált jelszavakon át a civil szervezeteknek nyújtott bemutatkozási lehetőségekig terjed az ismert skála.
Az UH Fest idén egy másik utat próbált ki: zenészekkel olyan civil szervezeteket, intézményeket, településeket kerestek fel, akik tesznek azért, hogy egy kicsit jobb legyen itt élni. Sikeres munkát végeznek, olyan csoportokon/embereken segítenek, akiket a legtöbb honfitársunk elutasít és nem tart méltónak arra, hogy bárki is foglalkozzon velük.
Magyar és külföldi alkotók utaztak több napon át Magyarországon, találkozva cigányokkal, kábítószerfüggőkkel, menekültekkel, hajléktalanokkal. Megismerkedtek nemcsak velük, de az elesetteken segítő civil szervezetek munkájával is. Hét helyszínen tartottak hang-játszóházakat gyerekek, menekültek, drogrehablitációs programok résztvevői számára, és a találkozásokból mindkét felet gazdagító, felemelő közös zenélések kerekedtek.
Az utakat az Index videósai dokumentálták, így a felvételek hamarosan megtekinthetők a portálon. A látogatások által inspirált művek hallhatóak lesznek a fesztiválon.
Az alapítványról
A tízéves, nonprofit Ultrahang Alapítvány 2001 óta rendez koncerteket, esteket. Többnapos fesztivált szervezett 2003-ban, 2005-ben és 2007-ben, azóta pedig több alkalommal egy-egy estén mutatott be nemzetközi hírű zenekarokat. A válogatást soha nem az befolyásolta, hogy kiben látnak bevételt a zeneipari szakemberek, vagy kiket tartanak most éppen a menőnek a trenddiktáló magazinok. Az alapítvány munkatársai Európa legjobb fesztiváljain és klubkoncertjein figyelik, hogy ki lepi meg őket elemi, varázslatos, meglepő, felvillanyozó produkcióval.
Ilyen előadók felléptetése volt a fesztiválok és UH estek célja, és éppen ezért sikerült jó néhány olyan koncertet szervezni, amikre utólag sokkal többen vágynak, hogy bár ott lettek volna, mint ahányan ott voltak. A Tarfóban koncertet adott Antony az Antony and the Johnsonsból, aki nem sokkal a rangos Mercury-díj elnyerése és a világhírnév előtt meglepődött szerénységgel fogadta az értő közönség lelkesedését. Néhány évvel azután, hogy 2002-ben az Ultrahang Fesztiválon lépett fel, T. Raumschmiere már a Hyperspace-en tombolt. A fesztiválon való bemutatkozása után többször visszatért és teltházas klubkoncerteket adott az elektronika fenegyereke, Kid606, a metáltól megcsömörlött, sötét jazzre váltó Bohren Und Der Club Of Gore. Visszajött DJ /rupture is, akinek nagyon menő „globáltechno” bulijaira, blogjára és rádióműsorára mindenki figyel, aki a világ legkülönfélébb szegleteiből származó izgalmas zenékre kíváncsi.
Az UH Fest azonban nemcsak rájuk büszke, hanem a gyerekjátékokkal felszabadultan bolondozó finn Kemialliset Ystävättól a lemezjátszókra hangszedővel felszerelt kisautókat helyező holland-német Staalplaat Soundsystemig, a laptoppal és gitárral törékeny hangulatokat festő amerikai Pan Americantől a torzított szaxofonjával a démonokat megidéző svájci Antoine Chessexig mindenkire.
Támogatók: