Kik azok, akik még mindig hisznek abban, hogy az elektronikus tánczenének nem keménynek, hanem puhának kell lennie, szögletes helyett pedig lekerekítettnek? Kik azok, akik nem elégednek meg a lélektelen minimállal, de bőkezűen visszanyúlnak a fekete gyökerekhez? Kik azok, akik nem félnek a forró vokáloktól, a franciás frivolságtól, a csillogó rézfúvósoktól, főleg, ha mindezeket egy igazán kúl klubzenébe ágyazhatják?