Kedves barátaink, a kicsit kurta-furcsa nyári szezon után, most triumvirátusunk behúzódik Budapest kedvenc kis udg klubjának pultjába, egy kompromisszummentes péntek estére. Let's dance!
Eljött az idő, hogy ellentmondást nem tűrő kripta zsúrt tartsunk a keményebb vonalas fajtából. "Ha kel a hold, nekem álmokat hord." Na de milyen álmokat, kérdezhetnénk Edgar Allen Poet.. Ami bizonyos, hogy Mankind, Katamii és Lensky komoly tempót fog diktálni az alvilági reprezentációnkhoz.
Sejtelmes hangokat visz a szél, suttogó, sziszegű neszek törnek át az ködös árnyékba borult mellékutcákon. A falakra halvány leplet fed a telihold fénye, a sötétségben néhol megvillan egy-egy démoni szempár. Egy lélek sincs talpon, kihaltak az utcák. De hallod ezt az ütemes morajlást?