Az 1956-ban született japán mester, Akita Maszami, ismertebb nevén Merzbow (japán kiejtéssel: Merucubau) a kortárs zajzene kimagasló alakja. A zenéről vallott nézeteiről már névválasztási is ékesen árulkodik: a Merzbow valójában a zseniális német dadaista művész, Kurt Schwitters híres Merzbau projektjének kifordított, „anglo-japánosított” változata. A Merzbau önmagában egy talált név: Sschwitters a „Kommerz”, azaz kommersz kifejezéssel játszott el, és épített szülőházában egy fantasztikus világot maga köré a legekülönbözőbb anyagokból, talált tárgyakból, műalkotásokból, hulladlkokból és kincsekből. Merzbow ezt a mindent, hulladékot-műalkotást azonos esztétikai szintre emelő „Merz-filozófiát” alkalmazta a zenére. Laptopoktól, bonyolult elektronikus kütyüktől kezdve, házilag barkácsolt gitárokon át ruhadarabokig és saját testéig terjed a „hangszerek” skálája, amelyek segítségével Merzbow létrehozza hihetetlen energiákat felszabadító, torzításokkal, vad tempóváltásokkal, súlyos monotóniával operáló, végtelen hang-, illetve zajfolyamát.
A Dominic Maker és Kai Campos alkotta duó, akiknek a "post-dubstep" meghatarozást köszönhetjük, a londoni Southbank egyetemen találkozott össze először. A tanulás helyett azonban rövid úton a közös zenekészítés felé terelődött figyelmük és napjaikat egy peckham-i stúdióban ütötték el.
Az egyszerre kiadó, művészeti kollektíva és színpadi produkció Sandwell District tökéletes példa az angol-amerikai „különleges viszonyra”. A brit Karl O'Connor (Regis) és a New York-i David Sumner (Function) hozta létre a tiokzatos labelt, amelynek nemhogy weboldala nincs, de a kapcsolatot a külvilággal mindössze egy, a lemezeik borítóján feltüntetett fax-számon keresztül tartják. Annyit azért lehet tudni, hogy a techno-szcéna egyik központjában, Berlinben tesznek-vesznek, és a Sandwell District a világ egyik legforróbb és legaktuálisabb elektronikuszenei történése (fesztiválok 2010-ben: Elevate, Sónar, Code, Redrum, stb.), illetve az underground zenei média jelenlegi kedvence. A színpadon Regis sokszor kíméletlenül döngölő sötét elektronikáját jól ellensúlyozza Function deep minimálba hajló, finom, elegáns játéka. Reggelbe nyúló live act egy rakás régi analóg Roland kütyüvel, kontrollerekkel, almás laptopokkal; egy pulzáló gépezet, hipnotikus, egyben felszabadító és nagyon-nagyon táncoltató halál-pop!
Amikor az a rész jön, hogy „írjuk le a DJ életét”, rendszerint könnyen megy a dolog, Hoodnál viszont bajban vagyunk. Mert mit is kellene először elmondani az emberről? Hogy a kilencvenes évek elején fél kézzel megteremtette azt a műfajt, amire 2011-ben még mindig a fél világ táncol, és hogy ő mondta ki először: „minimaltechno”? Hogy a detroiti szcéna második generációjának egyik legnagyobb alakja, rögtön a techno megteremtői után? Hogy ő és két legjobb barátja alapították a világ –mind kulturális, mind zenei szempontból - egyik legnagyobb hatású elektronikuszenei kiadóját, a legendás Underground Resistance-t? Hogy a két barátot Jeff Millsnek és Mike Banksnek hívják? Mit mondhatunk még? Hogy ha ő nincs, akkor a funk és a soul eltűnik a technóból? Vagy hogy azt nélküle nem is ilyennek ismernénk?
Mark Stewart