Merzbow Schwitters-rajongását mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a maga módján ő is felépítette a saját Merzbauját: 2000-ben kiadta a Merzbox elnevezésű 50 lemezes (!) gyűjteményt, ami egyrészt már-már az elviselhetetlenségig monumentális betetőzése volt az életműnek, másrészt egyértelműen korunk legfontosabb zajművészéve tette a monomániás japánt.
Merzbow jelentőségét jól mutatja, hogy a színtér legkomolyabb alkotóival dolgozott együtt aktív módon, többek között az A38 Hajón és fellépett Melt-Bananával, Mike Pattonnal vagy a Borisszal. Hihetetlen termékeny szerző és zenész, elképesztő életműve több mint 250 (!) sorlemezből, hatvannál több élő felvételből és számtalan egyéb más felvételből áll össze – szinte érthetetlen, hogy mindezek mellett hogyan szakít időt egyéb területekre: ugyanis előszeretettel filmez, fotózik, fest, és aktívan gyakorolja a buto nevű tradicionális japán mozgásművészeti formát.
Egyik legutóbbi élő felvétele egy New York-i koncert anyaga, melyen fellépő- és alkotótársa a fiatal magyar dobos, Pándi Balázs volt. Pándi a kortárs magyar zenei élet túlzás nélkül legsokoldalúbb figurája: súlyos grindcore-tól tradicionális dzsesszig jóformán mindent játszik, brutális noise-zúzdákban éppoly otthonosan érzi magát, mint ambientes elektronikában. Nehéz elképzelni, hogyan dolgozhat együtt valaki olyan távoli világokat képviselő művészekkel, mint mondjuk Venetian Snares, Otto Von Schirach, a Kilimanjaro Darkjazz Ensemble, vagy a Zu – Pándinak mindez sikerül, és az említett, Merzbow-val közös New York-i koncertjéről a New York Times is hozsannákat zengett.
© 2001–2024 Pulzar | Elérhetőségek | Médiaajánlat | Oldaltérkép | Logó