Pulzar

...Ennek megfelelően vannak acid trance, acid jungle, acid tribal vagy acid house felvételek is, melyek a maguk idején az Államokból importálva savas kigőzölgésű mocsárrá változtatták a brit rave-vidékeket. Roppant egyszerű az az elv, amely alapján egy technofelvételt többé vagy kevésbé savasnak minősítünk. Gyakorlatilag minden egyetlen hangszer – a szintetizátor – felhasználásának mértékétől függ. Itt mindenekelőtt a Roland TB 303-as modelljéről van szó – egy ugyanolyan kultikus hangszerről a technokultúrában, mint a Hammond- orgonák a hippikorszak amerikai rockzenéjében. A háromszázhármas hangja a finoman fodrozódó vízben tükröződő napfényre emlékeztet – nagyon telt, mindamellett nem túl konkrét, opálos, szüntelenül vibráló. Tehát szálldos magában, mintha csak egy egyszerű kis dallamocska volna a szintetizátoron; az edzett, pszichedélikusan vájt fülekben viszont azon nyomban tekergőzni kezd, csúszni, mászni mindenfelé, mint az áldozatát körülfonó piton. Miután elsimult a brit acid house-hullám, 1992 táján a savas hangzás beleolvadt a kontinentális technóba, különösen pedig annak két jellegzetesen teuton áramlatába: a hard core-ba (kemény mag) és a trance-ba. Az előbbi a két említett stílus közül elsősorban Németországban és Hollandiában örvend nagy népszerűségnek, és egyáltalán semmi köze sincs ahhoz a hasonló elnevezésű posztpunk zenei irányzathoz, amely olyan együtteseken keresztül hívta fel az ifjúságot a kapitalizmus elleni harcra, mint a Dead Kennedy’s, a DRI, a GBH, vagy az Adrenalin MOD. A hard core a technozenében körülbelül ugyanazt jelenti, mint a pornográfiában – a forma kiélezését a végletekig. Az olyan hard core technoegyüttesek zenészei, mint az Ilsa Gold, a BiochipC, a Speed Freak, a Chosen Few vagy a Tellurian, nem rejtegetnek semmi különösebb etikai üzenetet a zenéjükben. A hard core-vinilek és CD-k temetői-sátánista borítói nem hordoznak semmiféle ideológiai tartalmat, ezek kizárólag a zenéjük sokkoló voltára vonatkozó tréfás allúziók. Hogy elejét vegyék tevékenységük „emberellenes” minősítésének, a hard core- technósok demonstratíve hangsúlyozzák kötődésüket a pozitív gondolkodáshoz, mely az egész technokultúrára jellemző; az egyetlen destruktív elem a lemezeiken az olykor bélyegző formájában megjelenő jelszó: United gabbers against Nazism. A technó – mint a fajok, nemek és kultúrák egyenjogúsítását propagáló kultúra – Adolf Hitler párthíveit nem invitálja meg a táncparkettre. A hard core technó (különösen pedig a gabber vagy gabba elnevezésű, leginkább felpörgetett változata) dörgedelmes keveréket képez minden addigi gyorsasági rekordot megdöntő, őrült tempójával (nemritkán eléri a 200 fölötti dobbanást percenként), a hangzás faktúrájának (egyenletesen szédítő tempóban lüktető) sűrű, telt voltával és vágtázó, sűrűn összehurkolt vokális sample-jeivel: morajlás, jódlizás, szurkolók ordibálása a focimeccsen, Forma–1-es motorok bőgése, trombiták, kürtök és fúziós gitárok hangja. Nyugodtan megkockáztathatjuk a kijelentést, hogy a nyugati ifjúsági zene sohasem ért el olyan sokkoló intenzitást, mint a hard core technóban. Azoknak, akiket felkészületlenül érnek ilyenfajta felvételek, leggyakrabban kellemetlenül felszökik a vérnyomásuk, és kénytelenek futólépésben elhagyni félbemaradt technobeavatásuk színhelyét. A hard core DJ-k többsége a maga tevékenysége fölötti metaforikus patronátusnak tekinti a brit posztindusztriális formáció, a GTO tevékenységét (készítettek felvételeket Greater Than One, Tricky Disco, Julie & John, Salami Brothers, techno Head, Church of Ecstasy néven is). Ugyanebből a forrásból eredeztetik magukat a másik, Németországban dívó acides irányzat, az ún. trance vagy hard trance zenészei is. Ez az irányzat valamivel lassabb tempójában, a hallgatóság valamivel magasabb átlagéletkorában, és mindenekelőtt számaik feszítettségének növekvő strukturáltságában különbözik a hard core-tól. Először megjelenik az atmoszferikus felvezetés (esetleg puszta dobgép), amelyhez fokozatosan csatlakozik a többi hangszer, egyre nagyobb örvényt kavarnak, amely végül magával ragadja a legmesszebb táncolókat is, messzire, néha egészen a plafonig. A trance-DJ-k a zörejek keverésének kifinomult művészetében nagymértékben számolnak az olyan paraméterekkel, mint a pulzus, az agyhullámok és a légzéskontroll. Akiket ez a történet érdekel, körül kell nézniük kedvenc lemezboltjukban az olyan kiadók által jegyzett felvételek után, mint a Hard House, a Superstitions, a Nova Mute, az Eye Q vagy a Fire. És még valami: ha valaki megkérdezné, mit akar jelenteni a technó szónak olykor felbukkanó, furcsa „tekkno” átírása (olykor még több k- val), azt lehetne válaszolni, hogy minden valószínűség szerint a Japánból származó szupercsípős acidos technóról van szó. Amikor az MC bejelenti a buli elején: ma a kozmoszba repülünk 220 bpm sebességgel! – legyetek nyugodtak, mert nemsokára több mint két „k”- val fog rázkódni a testetek a hard core-ra!


Technó – a jövő kultúrája
(legalábbis ami a közeljövot illeti)
W. J. Bockie és D. J. Fever

Lóky Tamás fordítása.

Megjelent: Techno – Kultura przysz3ooci címen lengyelül 1995-ben
(Brulion, 27: 99–127).