A Beatportal 2009-es cikke hozta meg számodra az ismertséget. Szerinted mennyiben járult hozzá az akkori elismerés a karriered épüléséhez?
Nagyon boldog voltam, amikor a Beatport kiválasztott „artist to watch”-nak (művész, akire oda kell figyelni), és ez természetesen egy hatalmas és fontos lépés volt a karrieremben. Rendkívül különös dolog volt számomra, hogy a legnagyobb online elektronikus zenei lemezbolt érdekes művésznek könyvelt el.
Emlékszem, amikor a cikket olvastam, az volt a fejemben: ideje volt. Te hogy érzed ezt?
Valóban ideje volt, mivel akkoriban (is) rengeteg zeném jelent meg, és egyszerre minden beindult. Elkezdtem turnézni mindenfelé a világban, és egyre több sikerben volt részem. Nagyon speciális pillanat az ember életében, amikor azt látja, hogy amibe annyi energiát fektetett az évek során, végre beindul és visszaad számára valamit.
A Dietz édesanyád vezetékneve. Milyen a viszonyod vele? Hogyan fogadta a zenészi ambícióidat?
Nagyon jó a kapcsolatom vele és apámmal is, közel állunk egymáshoz. Ő is és apu is mindvégig támogatták a zenei érdeklődésemet, még akkor is, amikor kiskoromban kényszert kellett alkalmazniuk, hogy elmenjek a zongoraóráimra. Aztán elkezdtek aggódni, amikor azt látták, hogy minden pénzem lemezekre és stúdiófelszerelésre költöm. Manapság persze, már megbékéltek vele és elégedettek, hogy megtaláltam az utam és sikeres lettem a szenvedélyemben.
A zenélést sokan eleinte csak másodállásban, hobbiként űzik… Mit gondolsz erről?
A zene számomra a legnagyobb hobbi, ami csak létezhet. Nem számít, hogy éppen csak gitározom a szobámban, jammelek a barátaimmal vagy saját stúdióm van. Ez arról szól, hogy kreatív lehetek, kifejezhetem az érzéseimet, a véleményemet és a látásmódomat, ez egy kommunikációs csatorna, álmodozhatok, mindent hátrahagyhatok és csak magammal, valamint a dallamokkal foglalkozhatok. A zenénél (vagy a művészetnél) nem is lehetne jobb hobbim.
Ez a hivatás sok lemondással is együtt jár. Például a fellépéseid miatt nem lehetsz ott esetleg olyan bulikon, ahova amúgy szívesen mennél… Hogy vagy ezzel?
Ez az egyik szerencsétlen oldala a hétvégi turnézásoknak, nem mehetsz el oda, ahova szeretnél, nem hallgathatsz meg másokat, például a kedvenc DJ-det. Régebben hatalmas inspirációt adott, ha elmentem bulizni, találkozhattam a barátaimmal és felfedezhettem a zenét a klubokban.
Téged tech house-os művészként ismert meg a világ, de a szettjeid messze nem ennyire könnyen behatárolhatóak, sőt otthon szeretsz akár Metallicát is hallgatni. Honnan jött nálad ez a zenei sokszínűség?
Manapság már nem hallgatok otthon Metallicát. Én heavy metalon nőttem fel, és a Metallica volt az egyik kedvenc együttesem tinédzser koromban, és még mindig szeretem a régebbi albumaikat, de már nem hallgatom őket otthon. Amikor otthon vagyok vagy utazom, akkor indie-t, dzsesszt, old school hip hopot vagy electronikát hallgatok. De mindig is nagyon érdekelt mindenfajta zene, nyitott vagyok mindenre. Annyi különböző műfajt hallgattam fiatalkoromban, és sosem volt elég belőlük.
Nehezen tudnálak elképzelni, ahogy hosszú hajjal csápolsz egy heavy metal koncerten… Szoktál azért – ha nem is hosszú hajjal – egy-egy rockkoncertre vagy más, nem e-zenei buliba járni? Ha igen, hova?
Hát, a hosszú hajnak már tényleg vége… Sőt, egyre kevesebb lesz belőle. És ha nem e-zenei partikra megyek, akkor megnézem egy indie művész koncertjét.
Azt tudjuk, hogy pl. a Cecille-hez az egyik legjobb barátodon keresztül kerültél… Mégis azt gondolom, hogy az ismeretség kevés lett volna hozzá, de a tehetség és a jó track is önmagában. Mi a meglátásod erről?
Természetesen nem csak a baráti segítségen múlott, talán az is segített, hogy Markus Fix bemutatott azoknak a srácoknak, akik a Cecille-t működtették, és én adtam nekik egy CD-t, amin az akkori munkáim voltak. Azonnal beleszerettek két trackembe és leszerződtettek. Szóval ebben az esetben a két jó zene volt a Cecille-s megjelenésem kulcsa.
A DJ-zés és a zeneírás két teljesen különböző zenei tevékenység. Lee Burridge anno egyenesen azt mondta, nem lenne szabad mindkettőt mindenkinek csinálni. Te vagy az egyik kivétel. Amikor a stúdióban írod a zenéidet, mire fókuszálsz?
Igazándiból én sosem fókuszálok egyikre sem. Minden természetesen történik meg.
Az új zenéidet biztosan le is teszteled a bulikban… Vagy nem?
Igen, így van, mivel a közönségem rendkívül fontos számomra, és nagyszerű dolog, hogy van lehetőség arra, hogy lejátsszam az új trackjeimet nekik. Sokat tanulok a reakciójukból. De ezt is meg kellett tanulnom, mivel kezdetben mindig nagyon félénken tettem fel a saját szerzeményeimet.
Rengeteget kontaktálsz a közönséggel a fellépéseiden sok kollégáddal ellentétben, akik nem néznek fel, amikor játszanak. Azt tudom, hogy nekünk, a közönségnek miért jó, ha ránk néz a DJ, de mi a te szemszögedből a helyzet?
Szerintem a DJ munkájának a része, hogy tartsa a kapcsolatot a közönséggel, hogy megossza velük a zene szeretetét; mindent, amit kapok tőlük, visszaadom. Az energia kétirányú. És nincs is annál jobb, mint mosolyra fakasztani az embereket…
Végül az utolsó kérdésünk, a 13. (Remélem, nem vagy babonás, hahaha!) Az ősszel Pécsen játszol, az ESF-n, ami az IRC hivatalos after partyja is lesz egyben. Befolyásolja ez a tény azt, hogy milye zenéket teszel majd fel akkor?
Izgatottan várom ezt a partit, de nem hiszem, hogy a helyszín és az esemény befolyásolni fogja, milyen zenéket választok. Mindent a helyszínen döntök el, amikor megérzem a party atmoszféráját…
www.seasons.hu
Szöveg: MMagdiVAMP