Pulzar

• Kedvencekhez ad

Carl Cox

Carl Cox szinte sugározza magából a zene iránti szerelmét, elég csak megnézni Őt a lemezjátszók mögött, figyelni senkivel nem összetéveszthető mozdulatait melyek egyszerre dinamikusak és vidámak. Szettjei során ilyenné teszi közönségét is, kiváltképp mikor mikrofonon keresztül konferálja fel a következő underground bombát, amit a tánctérre dob egy új lemez képében. Bármit említünk, ő már megtette: zenét játszik, slágereket gyárt, miközben hirdeti az élet és szeretet igéjét.

1977-ben, 15 évesen kapta első pár lemezjátszóját és mobil DJ-ként kezdett tevékenykedni. A diszkó volt az első hangzás mely elragadta, de a ’80-as években már a többi fiatal londoni DJ zenei stílusa fele mozgott. Hip-hop és elektro volt ekkor terítéken illetve az egyedi, limitált példányszámú zenei csemegék. Tökéletes helyen és időben élt ahhoz, hogy a Chicago house első fecskéit már érett fülű lemezlovasként hallja. Élete egyik meghatározó felvételéről, Phuture a.k.a. DJ Pierre „Acid Trax”-éről így nyilatkozik:

„Azt mondtam «Ez az!». Csináltam a saját partyjaimat a tőlem már megszokott hangzású lemezeimmel, majd feltettem ezt a Phuture tracket, és az emberek ledermedtek. Vicces, mert akkoriban akik őrültnek tartottak emiatt, azoknak nagy része meghatározó producerré vált a későbbiekben.”

A hangzás úttörőjeként Carl a robbanó brit rave szcéna éllovasa volt. Játszott a legendás Danny Rampling-féle Shoom nyitóestjén, társpromoter volt a „The Project”-ben Paul Oakenfolddal és Brighton „The Zap” nevű klubjában vállalt rezidenciát. Legendák keringenek arról az 1988-as mozdulatról, mikor a Sunrise rave során egy harmadik lemezjátszót is csatasorba állított, majd így folytatta szettjét 15 000 ember előtt. Már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy aki ott volt, fontos zenetörténelmi pillanat részese lehetett.

A következő lépés a zeneírás volt. 1991-es debütáló megjelenése, az „I Want You” Paul Oakenfold Perfecto címkéjén top 30-ba verekedte magát és Top of the Pops fellépést hozott számára, majd ezután rövid időn belül még két zenéje is felkerült a slágerlistákra. De ahogy a tömegek a kommersz house és trance felé fordultak, Carl vonakodó popsztárként menekült vissza az underground techno tápláló karjaiba. „A techno valahova hazavezet” mondta a hangzásról.

„A hangzása mindig tartogat egy csipet meglepetést, sosem tudhatod merre visz tovább. Ijesztő és csodálatos egy időben.”

Carl klasszikus kiadványai közé sorolható az 1995-ös mix CD-je "F.A.C.T." címmel, ami egy örökéletű techno eposz több mint 250.000 darab eladott példánnyal, valamint az 1996-os „Two Paintings and a Drum” EP, mely újra a top 30-ba ért a brit listákon.

Ultimate Music Management nevű cégének nem kisebb nevek lettek pártfogoltjai, mint Josh Wink és Laurent Garnier, 27 másik művész mellett. Az Ultimatum kiadóként is működött, itt jelent meg Cox harmadik top 30-as zenéje, a Sensual Sophis-ti-cat. 2005-ös harmadik albuma, a "The Second Sign" felkavarta a szcénát és a spanyol slágerlistán egészen a harmadik helyig repült. Hasonlóan elismert megjelenései még a Christian Smith-szel közös Dirty Bass és a funky Give Me your love, melyek a 23rd Century Records-on jelentek meg.

Az Intec Records 1999-es megalapítása után a kiadó rengeteg underground kiadványt dobott piacra, a jubileumi 50. megjelenés 2006-ban volt esedékes két Carl Cox produkció formájában. Ezek voltak a Spoon és a K'Pasa, a nemrégiben elhunyt jóbarát Mark Spoon (Jam and Spoon) iránti tisztelet jelképei.

2008-ban Carl visszatért Ibizára a zsinórban hetedik Space-ben eltöltött évadjára, minden eddiginél erősebb fellépőlistával felvértezve. Olyan nagyszerű művészeket látott vendégül, mint Laurent Garnier vagy Fatboy Slim. Megtartva a jól bevált Carl Cox & Friends koncepciót amivel körbejárta a Földet, a line upban szereplő fellépők igen széles skálán mozogtak stílusukat tekintve. A drum & bass pionírok Roni Size és DJ Marky, a break mesterei Evil Nine és Adam Freeland, a house/break vezér Bushwacka! és Freemasons, valamint Loco Dice és James Lavelle is a palettát színesítette. 2006-ban az Ibiza Dj Awardon Carl sorozata nyerte el a "Legjobb ibizai klubest" címet, mely jól mutatja hova fejlődött a kezdetektől az est, és hogyan reagáltak a rajongók a változatos felállásokra, melyek mindig Cox agyából pattantak ki. Ezt a népszerűséget képes volt fenntartani is, hiszen míg rengeteg klub anyagi gondokkal küszködött a gazdasági világválság miatt és arra kényszerültek hogy ingyenjegyeket osztogassanak rendezvényeikre, Carl estéi folyamatosan remek számokat hoztak és fantasztikus hangulatot kreáltak a Spaceben.

2008 egy rettenően sűrű év volt számára, hiszen folyamatosan utazgatott az USA, Dél Amerika, Európa és a Távol Kelet között, nem beszélve masszív ausztráliai turnéjáról, mely magába foglalta a Big Day Out fesztiválokat is. A Miamiban megrendezett Winter Music Conference-en is részt vett, sorrendben negyedik alkalommal vitte hátán a Carl Cox & Friends arénát. Játszott több exkluzív Forma-1 partin, a nevadai sivatagban megrendezett legendás Burning Man fesztiválon, valamint fellépett a londoni Clapham Common fesztiválon is.

Három év után visszatért hazájába, hogy újra brit felségterületen mutassa be Carl Cox & Friends partikat a londoni Heaven-ben vagy a brightoni Brighton Centre-ben, illetve több észak-angliai rendezvényen. Az események természetesen mind teltházzal zajlottak le olyan vendégek közreműködésével, akiket ismét Cox maga választott ki: Loco Dice, Green Velvet, Klaxons, Fedde Le Grand, Pendulum, Rennie Pilgrem, Jon Rundell és az X-Press 2. Coxy fontosnak tartja hogy elérte azt, hogy a jegyárak a lehető legalacsonyabban legyenek tartva, a szórakoztatás minősége viszont az elérhető legmagasabb szinten maradjon a saját estjei során.

Két másik dolog is mutatja, hogy Cox még abszolút nyeregben érezheti magát: az első egy meghívás volt Anglia új szuperklubjába, a Matterbe. A 2600 fős briliáns helyszín a partivilág ékköve, mind külsőségeit, mind technikai felszereltségét figyelembe véve. A második jel a Mixmag szavazása volt, melyen az olvasók az elmúlt 25 év legjobb DJ-jének választották. „Nagy megtiszteltetés, hogy elsőszámú kedvencüknek jelöltek ennyi időre vonatkozólag.”

„Boldog vagyok hogy az emberek még mindig élvezik a zeném. A zene az életem, keményen dolgoztam érte, és megosztom mindenkivel” – mondta.

Carl "Global" című rádióműsora már több mint 4 millió embert ért el és 24 országban közvetítik, ezzel a világ egyik legfontosabb rádiós személyiségévé téve őt. Nincs megállás, Mr. Cox!