Mondjuk Gonajsufi pont annyira hiphopper, amennyire például Gaslamp Killer az: a lemez anyaga igazából semmivel össze nem téveszthető egyvelege a hatvanas évek progresszív rockjának, a köldöknézős-befelé űrhajózós pszichedelikus beatnek, a keleti hatásoknak, a goának, wonkynak, meg még ki tudja, mindennek, és igen: van benne bőven a kortárs absztrakt hiphopból is.
Gonjasufi, azaz polgári nevén Sumach Ecks két fontos hatást említ interjúiban, amik alapvetően határozták meg zenei irányultságát. Az egyik természetesen a jóga, amit és aminek oktatását a mai napig intenzíven műveli. Nem csupán énektechnikáját befolyásolték erősen a jóga speciális légzéstechnikái, de – amint mondja – megtanulta „megbecsülni a csöndet”, illetve a „kevesebb néha több” filozófiáját. A másik hatás pedig Ernest Dickerson gettófilmje, az Omar Epps és Tupac Shakur főszereplésével készült Juice (azaz Hosszú lé), annak is első pár perce, ami csak egy lemezjátszón forgó, sercegő bakelitelemezt mutat. És valóban: ez a statikus sercegés, a „használtbakelit-hangzás” fontos eleme Gonjasufi zenéjének: koszos, recsegős, széttorzított sound, fület repesztő mélyek, súlyosan zuhogó bítek, és mindezek fölött-alatt-között ott kavarog Gonjasufi hol gyomorból jövő, rekedtes mormogása, hol kristálytiszta, csengő vokálja. Hihetetlenül személyes, egyedi és különleges lemez a Sufi and a Killer, aminek erejét csak növeli majd, hogy Gonjasufi Budapesten ötfős élő zenekarral adja elő.
© 2001–2024 Pulzar | Elérhetőségek | Médiaajánlat | Oldaltérkép | Logó