A Groove Armada pályája töretlenül ível felfelé, s nehéz elhinni, hogy karrierjük mindössze szűk 6 éve indult. Ekkor mutatta be barátnője a Yorkshire-i Andy Catót néhány Cambridge-i zenecsinálónak, köztük Tim 'Love' Lee-nek, az Idjut Boys-nak és egy Tom Findlay nevezetű fiatalembernek. Az ad hoc társaság kellemes időt töltött együtt, beszélgettek, zenét hallgattak, gitároztak, s eközben Tom és Andy, a jazz, funk, diszkó és real house iránti közös lelkesedésük révén, összebarátkoztak.
A tősgyökeres Yorkshire-i Andy zenei pályafutását egy szénbánya rezesbandájában kezdte, majd később őt választották "Az év fiatal jazz zenészévé". Emellett a house zenének is megszállott rajongója lett, miután unokaöccse, az azóta a neves DIY csapat tagjaként elhíresült Digs bevezette őt az irányzat rejtelmeibe. "Egész gyerekkoromat a zene töltötte ki – emlékszik vissza Andy, aki számos hangszeren játszik, így többek közt harsonán, billentyűs hangszereken és gitáron. – Mindent megtanultam a zenéről, amit a zeneakadémia falain kívül meg lehetett. 17 évesen egyébként oda akartam beiratkozni, de hál' istennek, a szüleim lebeszéltek róla, s így megmaradtam a mindennapi valóság világában."
A nu-house olyan más nagyságaival együtt, mint Harvey, Nuphonics' és Tim 'Love' Lee a Tummy Touch-ból, Tom, a duó másik tagjának fiatalsága is Cambridge-i száműzöttként telt a funk rajongás, DJ-skedés, illetve a basszusgitár és trombita jegyében. Később Manchesterbe költözött, ahol számos sikeres zenés este fűződött nevéhez, s ahol népszerű funk klubokban zenélt.
Andy, az oxfordi Spectrum klubbeli fellépéssorozat után London felé vette az irányt, ahol megalapította Skinnymalinky house labelt. Eközben Tom szintén Londonban kötött ki, s hamarosan összeállt a páros. Első közös projektjük egy rendszeres klub-DJ fellépés volt "Captain Sensual at the Helm of the Groove Armada" néven (a nevet egy '70-es évekbeli Newcastle-i diszkóesttől kölcsönözték). A duó hamarosan elindította a Groove Armada projektet is, amelynek égisze alatt eddig már számos lemezt adtak ki. A projekt jó lehetőséget kínált számukra kreativitásuk kiélésére, ahol megszabadulhattak a house hagyományos 4/4-es béklyóitól.
A Groove Armada első kislemeze 1997-ben jelent meg "At The River" címen a Tummy Touch Records gondozásában. Az eredetileg limitált 500-as példányszámban kiadott anyag valóságos tömeghisztériát okozott, vagy ahogy Kevin Braddock az NME-től megjegyezte "A rajongók a nagymamájukat is becserélnék, csak hogy hozzájuthassanak egy példányhoz".
A Tummy Touch még ugyanebben az évben kiadta a Groove Armada első önálló LP-jét is. A jazz és funk hatásokat house ritmusokkal és technikával ötvöző "Northern Star" eklektikus varázsa számos szakmai fórum osztatlan elismerését vívta ki (Mixmag, Jockey Slut, Select, Echoes, Touch), és a duó sajátos hangzásának jellemzésére megszületett a "Nu-Med" vagy "Nu-Balearic" kifejezés.
1998 a Groove Armada leszerződött a Pepper Records-szal (a Zomba Records Dance kiadójával), s 1999 áprilisában "If Everybody Looked The Same" címmel piacra került az első kislemez a duó későbbi második, "Vertigo" című önálló albumának anyagából. A lemez a 25. helyre tornázta magát a szigetek zenei toplistáján, s ezzel a korábban a brit közönség előtt szinte ismeretlen Groove Armada berobbant az élvonalba.
1999 júliusában az "At The River" második kiadása szinte azonnal a brit slágerlista 20. helyére ugrott, s az év végén megjelent teljes második album a maga 130 ezres eladott példányszámával aranylemez lett. Az LP anyagából egy harmadik kislemez is kiadásra került, az "I See You Baby", amelyben a legendás Gram’ma Funk is közreműködőtt (s amelyben egy Norman Cook remix felhangzik). Ez a kislemez is 20. lett a brit toplistán.
1999 is kétség nélkül jó év volt a Groove Armada számára. Az eladási statisztikák alapján "aranylemez" címet szerző új albumuk a toplista 20. helyén landolt, s a Muzik Magazine szavazása szerint a "Best Live Act" ("Legjobb élő zenei produkció") jelöltjei közé került, illetve a lemez elnyerte a "Best Chillout Album" címet a Ministry Magazine voksolásán.
A duó 2000-ben is gőzerővel dolgozott, amelynek eredménye egy korlátozott példányszámú remix album, "Groove Armada - The Remixes" (a Vertigo 6 számát mixelték újra olyan neves zenecsinálók közreműködésével, mint DJ Icey, Attaboy, Kinobe és Tim ‘Love’ Lee), a "Northern Star" újabb (Tummy Touch) kiadása, és a nagy sikerű "Back To Mine" ("Vissza a bányához") válogatás (DMC). Emellett (9 tagú zenekarukkal) egy amerikai koncert turnét is végigcsináltak, illetve állandó fellépői DJ-i voltak a New York-i Twilo klubnak, ahová az idén a páros újra visszatér majd.
2001. augusztusában jelent meg a Groove Armada immáron 12. kislemeze, a "Superstylin'", izgalomba hozva a rajongókat világszerte. A lemez anyaga a páros harmadik, "Goodbye Country" című albumáról származik, s osztatlan kritikai elismerést aratott. A 2001. szeptember 10-én kiadott teljes album, amely villámgyorsan a toplisták 5. helyére emelkedett, a korábbiakhoz hasonlóan sok neves közreműködőt vonultatott fel (mint például Jeru Tha Damaja, Tim Hutton, Nile Rodgers vagy Richie Havens). A "Goodbye Country"-ból még az év novemberében egy második kislemez is készült ("My Friend"), tovább öregbítve a népszerű páros hírnevét.
2001 végén a Groove Armada elő zenei formációjával koncertezett Nagy Britanniában. A turné állomásai Cambridge, Glasgow, Manchester, Sheffield, Leicester, Bristol, Portsmouth és London voltak, s a koncerteken vendég-közreműködőként Tim Hutton és Celetia Martin is fellépett.
A brit turné után a csapat Ausztráliába is ellátogatott, ahol mindenütt telt ház előtt játszottak. Hazatérve újabb otthoni turné következett 2002 márciusában.
2002. november 4-én jelent meg a fiúk sorban 4. önálló stúdióalbuma "LoveBox" címmel – ez volt a londoni Rogue híres groove estéinek elnevezése, ahol egykor a páros sikeresen DJ-skedett. A lemez, a kedvező kritikai fogadtatás mellett, anyagilag is igen sikeresnek bizonyult: több mint 100 ezer példányt adtak el belőle. Az anyagból később kislemez formájában megjelentetett "Easy" és "Purple Haze" 20. lett a brit slágerlistákon.
A sikert természetesen egy teltházas brit koncert turné követte. A Groove Armada többek közt fellépett a Brixton Academy-n, illetve a "LoveBox on a Summers Day"-en. Ez utóbbi a Clapham Common-on rendezett hétvégi nagy szabadtéri dance fiesta elnevezése, melynek házigazdája volt a csapat.
Ezután közel egy évnyi szünet következett, s ezalatt a duó új zenei élményeket és stílusokat szívott magába és feltöltődött friss ötletekkel. Miután a szigetországban több mint 500 ezer, világszerte pedig több mint 1,5 millió példányban keltek el nagylemezeik, 2004 júniusában a Groove Armada végül saját Greatest Hits válogatással jelentkezett ("Groove Armada: The Best Of"), rajta 14 feledhetetlen sikerszámmal.
© 2001–2024 Pulzar | Elérhetőségek | Médiaajánlat | Oldaltérkép | Logó