Pulzar

Olyannyira, hogy tinédzserkorában Izrael legeredményesebb labdarúgó klubjában, a Maccabi Tel-Aviv-ban rúgta a bőrt igazolt játékosként, mi több, az ország utánpótlás válogatottjának is tagja volt. Akár egy sikeres futballista-karrier is állhatott tehát Guy előtt, azonban történt egy s más, ami mindent megváltoztatott.

 

16 éves korában kezdett el megismerkedni a zene világával olyan, főleg 80-as évekbeli alternatív rockbandák által, mint a Joy Division, a The Cure, vagy a Sonic Youth. Rájött, hogy a zene az, amiben igazán örömét leli és a futball labdát rövidesen gitárra cserélte. Zenei spektruma egyre szélesedett és a 80-as alterrock mellett a Beatles-től kezdve a Velvet Underground-on át a Kraftwerk-ig mindenbe belekóstolt. Hamar eljutott az elektronikus-zenékig; saját bevallása szerint Carl Craig, Laurent Garnier és Richie Hawtin voltak azok a művészek, akik a legnagyobb hatást gyakoroltak rá.

 

Berendezte saját kis stúdióját, majd a rengeteg korábban megszerzett zenei ismerettel és tapasztalattal felvértezve nekikezdett a producerkedésnek. Hivatalos debütálására 2002-ben került sor, amikor Desyn Masiello kiadójánál, az Alternative Route-nél megjelent első kislemeze, az "Electric Mistress". A Whoop és a nagy múltú Twisted America-nál megjelent újabb kiadványai után következett a nagy ugrás, a Bedrock-nál napvilágot látott "Stoppage Time". A varázslatos dallamú tech-house darab egy pillanat alatt világszerte klubhimnusz lett, Guy számára pedig meghozta az igazi nemzetközi áttörést. A felvétel nagy kedvence volt többek között Sven Väth-nek is, aki hallva a lemez izgalmas és újszerű hangzását, nem sokat hezitált azon, hogy meginvitálja Guy-t a Cocoon-családba. Első Cocoon-os megjelenése, a szintén izraeli Shlomi Aber-rel közösen komponált "Sea Of Sand" (2006) ugyancsak a klubok favoritja lett, majd a soron következő "This Is Balagan" (2006) valamint a "Belly Dancing" (2007) is tovább alapozta Guy egyre nagyobb hírnevét. 2007 tavaszán a Cocoon fedélzetén végre megjelent várva-várt első szerzői nagylemeze, a "Late Bloomers", mely az esztendő egyik legkiemelkedőbb albumának bizonyult.

 

Guy közben működésbe hozta független kiadóját, Tel-Aviv-i székhelyű a Supplement Facts-ot, ahol olyan további megjelenésekkel építette renoméját, mint a "Disorientation", vagy a legutóbbi gyöngyszem, a "Hate/Love". Produkcióival helyet követelt magának egy sor nagy presztizsű válogatáson, mint például a John Digweed "Transitions 2"-jén a Renaissance-nél, Nick Warren, vagy Dave Seaman Global Underground mixén, Sven Väth "10 Years Of Cocoon"-jén, vagy épp Mauro Picotto "Meganite" válogatásán.

 

Dj szettjei mellett élő műsorával is folyamatosan járja a planéta topklubjait és fesztiváljait; a Space Ibiza, a Fabric London, a berlini Berghain, az Amnesia Ibiza, a Cocoon Frankfurt, vagy a mannheimi Timewarp fesztivál közönsége egyaránt részese lehetett már Guy előadásainak.