Az 1972-es születésű techno-mágus, kétéves korában került kapcsolatba a zenével, amikor is egy Fisher Price lemezjátszóval barátkozott meg közelebbről.
Innentől kezdve minden szabadidejét zenéléssel és gépek szétszerelésével-tanulmányozásával töltötte, majd az így létrehozott laboratóriumában folytatta kísérleteit. Tizenéves korában látta meg a lehetőségeket az elektronikus zenében, mely folyamatban fontos motivációs tényező volt Jean Michel Jarre, a Depeche Mode, Howard Jones és a The Human League. Inigo rájött, hogy mennyi lehetőséget rejt voltaképpen az elektronika, s így a szívéhez közel álló hip-hoppal ép úgy kísérletezett, mint az acid house-zal, a breakbeat-tel, és az industriallal, mely műfajsokaságból keveredett ki a fő csapásirány: a techno.
„ John Peel show-ját a a Radio One-on hallgatva vált nekem rendszeres ihletadó forrássá, ami a közelmúltban teljesedett ki: John Peel rendszeresen játssza a munkáimat a fellépései során.”
A felnőttévek küszöbét Manchester-ben töltötte, ahol is elektromos mérnöknek tanult, digitális feldolgozás szakon. A digitális felszerelés azóta is stúdiója központi helyét foglalja el, és úgy véli ez segített számára abban, hogy megtalálja egyedi hangzását és ráleljen sajátos alkotói munkamódszerére is. Első stúdióját egy Roland D-50 és egy Casio FZ-1 jelentette, illetve egy kezdetleges házi keverő és szűrő egység, s e konfiguráció mély tanulmányozása indította el nála a techno-korszakot. Inigo ebben az időszakban számos elismerést kapott, ami remek visszaigazolás egy művész számára: pl.: megnyerte Nagy Britanniában az 1996-os Fosters Ice Breaker for Techno-t, John Berry Techno Show-ján a Kiss 102-ben, Manchesterben, ami a "A Bond EP" megjelenéséhez vezetett. Első igazi debütálása az "Automation Makers Art" lemez volt, ami a ZET kiadó gondozásában látott napvilágot, s szintén itt jelentette meg a "The Washing Machine" című sikeranyagát is. Ekkor kötött mély barátságot Umekkel, és számos kapcsolatot is kiépített, melynek hatására több irányba is volt lehetősége fejlődni. Több művésznéven is publikálta anyagait: a nyers industrial hangjait Tomito Satori-ként, majd az egyre inkább kísérleti alapú teljesítményt Reducer-ként publikálta, mely alteregója kiváltképpen Jeff Mills figyelmét is felkeltette. Tanulmányai végeztével több ideje szabadideje is lett és ekkor születtek a közös munkák a Missile Records-sal, és Marco Lenzivel. Jelenlegi saját kiadója, az Asymmetric Records napirendjén az első pont hogy megmérettessen, és olyan ötleteket vezessen be, amelyek fenntartják a sajátos, jellegzetes, de összetartó techno alapot. A kibocsátások elérhetővé tették egy kiváló minőségű MP3 felvételekből álló gyűjteményt, amelyek mindegyike elterjedt a techno szcénában, és ami naggyá tette az Asymmetric-et az egész világon. E kiadványt elérhetővé tette a www.asymmetric.co.uk oldalon. 2007 elejétől az Asymmetric mp3-project számos újabb megjelenést biztosított számára és több remixet is készített, például a Cseh Khoiba csapat számára is. A jelenkorban már a világ minden pontján játszik és a rendkívül keresett Dj-k közé tudhatja magát. Fellépésein szinte mindig három lemezjátszóról játszik, s ezek mellett CD-ket is pörget, hogy változatos és különleges élményt nyújtson a hallgatóságnak.
© 2001–2024 Pulzar | Elérhetőségek | Médiaajánlat | Oldaltérkép | Logó