Bár azok között akik olvassák e sorokat, bizonyára nincs olyan ki ne találkozott volna e névvel, mégis szolgáljon az alábbi pár sor némi ízelítőként Pooley-t illetően. 1990-es, tinédzserként jegyzett első megjelenései óta, amikor nagy tisztelője volt a detroiti techno atyjainak, például Derrick Maynek, zenei képességei, a zenéről alkotott felfogása folyamatosan csiszolódott. A kezdeti műveket az 1996-os The Times című (Force Inc.) lemez gyűjtötte egy csokorba, amit hamarosan követett az első valódi album, a Meridian, immár a V2 Records-nál. Nem kevésbé volt sikeres, mint a 2000-es Since Then, így az évek során Ian Pooley lassan bekerült a DJ-k és producerek nemzetközi krémjébe.
Ha visszaemlékszünk, klipjeit szinte gyerek fejjel néztük az MTV-n és más nemzetközi zenecsatornákon. A mai napig a pop-szcéna számos jeles alakja vette igénybe szolgáltatásait egy-egy remix vagy produkció erejéig, köztük a Dee-Lite, The Cardigans, valamint a Yello – hogy csak néhányat említsünk. Nehéz lenne nem észrevenni, hogy zenei munkássága évei alatt Pooley folyamatosan követte a saját maga által meghatározott irányt, és egyedi elképzelései szerint alakította hangzását.
A két sikeres album után könnyen elveszhetett volna a zeneipari megmondók által tolmácsolt remix- és produkció-felkérések tengerében, és bizonyára remek kis karrier lett volna belőle. De a karrier szó Pooley-nak soha nem jelentett mást, mint hogy azt tegye, amit a legjobban szeret, a lehető legjobban kiélvezze a munkáját, és egyben az életét. Semmi nem tudja igazán eltántorítani filozófiájától, hogy minőségi house ritmusokat keverjen különféle stílusokkal, hatásokkal és az így készült darabokat a hálás nagyérdemű elé tárja. Legutóbbi albumának elkészítéséhez Ian Pooley Új-Zélandra költöztette stúdióját, és az egész nyarat egy óceánra néző lakásban töltötte, ahol minden idejét a nyugodt körülmények között való alkotásnak szentelhette.
Ezen a kis rejtekhelyen születtek meg az új album vázlatai. Miközben Ian folyamatosan játszott az ötletekkel, lassan kialakult néhány kész szerzemény is. A Piha (így hívták a helyet ahol Pooley idejét töltötte) című darab például akkor született, amikor az Új-zélandi Magik J. átugrott egy röpke látogatásra. Annak ellenére, hogy nem szánták slágernek, a nyárias hangulatú himnusz jó néhány európai listán szerzett előkelő helyezéseket. A számítógép merevlemeze megtelt új zenével, így Ian Pooley Ausztrália felé vette az irányt, hogy végső formába öntse a vázlatokat.
A termékeny időszak alatt élő zenészek dobbal, szaxofonnal vagy trombitával gyakran megfordultak Sydney-i stúdiójában, köztük Marcos Valle brazil bossanova előadó, aki gitárja mellett hangjával is hozzájárult az egyik számhoz. Rajtakívül Terry Callier, egy tehetséges blues és soul énekes, valamint számos kellemes női vokál is hallható az albumon. Az együttműködés egyébként is erős oldala Ian-nak, a legendás Yello legutóbbi, The Eye című albumán is két track zenei alapja fűződik a nevéhez. A zenekészítés mellett fanatikusan pörgeti a korongokat is, mixelni 13 éves korában kezdett hálószobájában. A fentiek tekintetében bizonyára érdekes éjszaka elébe nézünk, de nem csupán Pooley személye miatt.
Március 19-e éjszakáján annak rendje és módja szerint az elmaradhatatlan páros Terry Lee Brown Jr. és Timewriter is Ian segítségére lesznek. Egy ILD születésnapról nem hiányozhat egyikőjük sem, sőt a hazaiak közül is szinte mindenkit meginvitáltunk, aki az elmúlt három évben tiszteletét tette valamelyik ILD-n. A teljes névsor március 19-re tehát: Ian Pooley, Terry Lee Brown Jr., The Timewriter, Budai, Chriss, Dandy, Pedro, Tom-a-Hawk és nem utolsó sorban Hawky. Előljáróban annyit még, hogy a buli alatt mindkét terem üzemel majd, a line up-ról és egyéb részletekről azonban később értesülhettek.
© 2001–2024 Pulzar | Elérhetőségek | Médiaajánlat | Oldaltérkép | Logó