Mit szóltok, ha azt mondjuk, egyáltalán nem ciki a diszkózene?
Meglepődtetek? Pedig a klasszikus értelemben vett diszkó, azaz a
hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek elejéig terjedő időszak
tánczenéje - meglepő módon - mai füllel is működik. Hiszen a diszkó az
egyik forrása a modern partizenéknek a house-tól a drum'n'bass-ig, ezért
aztán örökérvényű és mindig aktuális. De a legnyomósabb érv persze, hogy
a diszkó buja lüktetésénél kevés dögösebb zene létezik. Ha ne hiszitek,
járjatok utána az Élő Diszkóvágás bulin, ahol a Tilos Rádió azonos című
műsorának két házigazdája, Badihali és Hifi Nyuszi veszi elő a legjobb
diszkólemezeket.
Élő Diszkóvágás
2005. december 2., péntek
Retro Inside (Budapest, Közraktár u. 9-11. - a régi Közraktárban)
DJ-k: Badihali & Hifi Nyuszi
22.00-05.00
A cukros-soulos Philly soundtól a latinos-perkás Salsoul-zenéken át a
sulykolós-szintetikus euro- és italo-disco-ig a diszkó teljes spektruma
terítékre kerül, de alkalomadtán előkerülnek pörgős dzsessz, funk vagy
latin lemezek, sőt, egy kis 80s szintizene vagy house is, ha úgy jön ki
a lépés. Az Élő Diszkóvágás két dj-je időnként mikrofont ragad, és
konferál vagy buzdítja a közönséget, amikor úgy látják jónak. Egyikük
sem csinál titkot belőle, hogy back-to-back szettjeik során a tökéletes
mixelésnél többre tartják a zenék szelekcióját, és a bulik fílingjét:
azt, hogy néhány órára egy elvarázsolt dimenzióba repítik a közönséget,
ahol az egész világ a diszkógömb körül forog.
Diszkóvágás
Minden kedden 14.00-15.15 között a Tilos Rádióban - FM 90.3 vagy
www.tilos.hu
http://www.blog.tilos.hu/diszkovagas
BIÓK:
Badihali
77-ben 10 évesen a Poptarisznyát meg Tánczenei Koktélt hallgattam a
rádiómon, meg később lett egy pici kazettás magnóm, és egy hordozható
csehszlovák lemezjátszóm is. A hétvégén pedig olyan diszkóba jártam,
ahol kétfajta szörpöt, narancssárgát és pirosat lehetett kapni, Fekecs
Laci bácsi meg beszélt a számok között. A mai napig emlékszem arra,
amikor először hallottam ott Hazell Dean-től a Searchin'-t vagy Miquel
Brown So Many Men So Little Time-ját, amiken annyira kész voltunk, hogy
megpróbáltuk lefordítani, megérteni, mert akkor már tanultunk angolt.
Később a gimiben lett egy barátom, a "Diszkós" Karcsi, akitől zenéket
vettünk fel kazettára, olyan zenéket, amiket a Fekecstől hallottunk, és
bejöttek nekünk. Michael Jackson, Divine, Partick Cowley, Bobby Orlando
- ilyen neveket tanultam meg akkor. Megvolt maxin az Indeep-től a Last
Night a DJ Saved My Life, anyám hozta Bécsből, de egy meggondolatlan
pillanatban eladtam, mert nem értettem, hogy minek van rajta külön
felvéve a csengőhang, a duma, meg az, hogy lehúzzák a klotyót (mondjuk
azt azért bírtam üvöltetni), szóval eladtam, de nyugati nagylemez árban.
Egy nagyon jó csajnak, aki egy lemezboltban dolgozott, ami egy másik
diszkósé, a pasijáé volt, aki azonban nem volt olyan "jó", mint a
Fekecs, aki a számunkra akkor maga az isten volt. Őt soha nem mertem
például megkérni, hogy vegyen fel nekem egy kazit, jó pénzért persze,
inkább megvártuk, amíg a Diszkós Karcsinak meglesz.
Hifi Nyuszi
Első partiemlékem, hogy a Rasputinra táncolok a nagyszobánkban. Apám egy
alföldi kisvárosban diszkózott a hetvenes évek végén, a Panoráma
Presszóban. Engem is mindig vitt magával, de ezekből nem maradt meg
semmi, négyéves voltam. Szalagos magnóval csinálta a bulikat. Én
rettegtem a szalagostól, hogy akkora monstrum mindenféle kapcsolóval és
gombbal. Aztán egyszer, amikor suttyomban kipróbáltam, elfelejtettem
rögzíteni a szalagot és amikor gyorscsévélt, kilőtt, és durván fejen
talált. Később a lemezjátszónkat is majdnem paffra vágtam, amikor
megpróbáltam szkreccselni vele - mit tudtam én, hogy a miénk nem direkt
hajtású?! A dj-zésnek azóta sem a technikai aspektusa az erősségem.
Szóval, maradjunk a zenénél. Oviban Boney M-es voltam, nem ABBA-s.
Általánosban Duranos, de aztán végigrágtam magam apám lemezgyűjteményén
Jimi Hendrixtől Donna Summerig. Akkoriban Jugóból hoztuk hetente a
lemezeket, meg a Bravo magazint. Az első saját pénzen beszerzett albumom
a Sigue Sigue Sputnik Flaunt It-je volt '86-ban, amit a borítója miatt
vettem meg a Hi-fi Nyuszinál. Tőle van a nevem. Az objektív
tájékoztatáshoz hozzátartozik, hogy a Modern Talking összest is
birtokoltam. A gimi alatt hetente jártam egy diszkóshoz, a nevére sajnos
már nem emlékszem, új zenékért, amiket kazettára másolt nekem pénzért.
De az osztályban mindenki alteros vagy metálos volt, úgyhogy egyedül
voltam az "elektronikus tánczene" (akkor még egyszerűen csak: diszkó)
iránti rajongásommal, meg is kaptam mindig, hogy buzizenét hallgatok.
Ezt már akkor sem értettem, mert én bírtam az altert is meg a metált is.
© 2001–2024 Pulzar | Elérhetőségek | Médiaajánlat | Oldaltérkép | Logó