Az Urbantorque sajátos futurisztikus kiadó és ügynökség, mely úgy gyűjti maga köré a legprogresszívebb művészeket, mint kotló a kiscsirkéit, s féltő gondoskodással babusgatja őket az első szárnypróbálgatásoktól. Az előremutató minőség a védjegye, ami az olyan nevek hallatán válik kézzelfogható bizonyítékká, mint a fent említett három is. Ez a hajó olyan vizeket járt már be, amilyenekre csak kevesek merészkedtek: elsők közt dobtak mentőövet a MÉLYvízbe az árral szemben evezőknek. Maga Leigh Morgan is hasonszőrű lázadó, aki amellett, hogy vezetője az Urbantorque-nak, kiváló lemezlovas, ragyogó orral megáldva az új hangzások és tehetségek kiszimatolására. Az Urbantorque a legelementárisabb robbanásokat okozza mind a mai napig a nemzetközi zeneiparban, delejes energiákat közvetítve a közönség felé.
Leigh Morgan pimasz egyszerűséggel csavarja ki a hangokból a maximumot úgy, hogy mire észrevesszük, már hűlt helye szelíd, símogató elektronikának, és legelöl táncolunk. Ahogy ő maga mondta a Justmusic.Fm-nek adott interjújában: „...Mély, atmoszférikus és hipnotikus zenéket szerettem mindig is játszani.” Leigh Liverpoolban fertőződött meg, naná, hogy a Creamben. Aztán a későbbi Urbantorque label másik alapítójával, Jason Moore-ral összehaverkodva elszegődött mellé rezidensnek a Journeys-be, hogy pár hónap múlva a londoni Heavenben elindítsák azokat a bizonyos Urbantorque éjszakákat olyan vendégekkel, mint Adam Freeland, Steve Lawler, Danny Rampling, Danny Howells, Terry Francis, Carl Cox... Azért arról sem szabad elfeledkezni, hogy 1999-ben csatlakozott a Defected Records-hoz, illetve hogy egyik turnéjukon felejthetetlen szettet nyomott a Ministry Of Soundban. Majd jött 2001 és az Urbantorque kiadó, aminek immár az életét szentelte...
A Dubois família legkisebb és legszebb sarjaként számon tartott Francois, aki a gyerekkori zongoraleckéket cserélte később lemezjátszóra és házi zenegyárra. Francois Dubois neve egyet jelent a mélységgel és a zsigerből feltörő lüktetéssel. Ha valaki, akkor ő igazán tudja, milyen az a bizonyos széllel szemben pont, pont, pont. Mentora egy utcazenész dobos volt, aki mellett felfedezte a ritmus erejét és jelentőségét. A lecke egy életre szólt, s minden, ami keze közül kikerül, az él, dobog, mint maga a szív. Kétség kívül messzire került első kedvencétől, Marvin Gaye Sexual Healing ópuszától, s persze a Kiss The Baby című első megjelenésétől is...
Funk D’Void a Dubois család másik sarja, a kis Francois kuzinja, a skót techno mágus. Najó, csak vicc volt: Funk D’Void valójában Francois másik (vagyis inkább első) énje, s mint ilyen, más, de mégis ugyanaz. Francois egyébként már a ’80-as évek végén tiniként felnőtt klubokban játszott, s persze volt lemezbolti eladó is. Még jóval az Urbantorque előtt lett a Soma oszlopos tagja. A Chaser projekt neve talán ismerősen csend, aminek szintén ő az egyik gazdája. 3 LP, rengeteg megjelenés, világhír... Ahogy ő maga állítja: belehalna, ha nem Dj-ézhetne egyszer tovább.
Neil Quigley a Bedrock, a Renaissance és a Fabric éjszakák egyik rendszeres vendége, a nagyöreg Digger kis kedvence. Az idei WMC egyik nagy felfedezettje. Egyik első szerzeményével a Deep Dish-t is meghódította, fel is került a Yoshiesque albumukra vele. A Bedrock másik felével, Nick Muirral is kollaborált, a Milton Jacksonnal készült Tijuana azonban az eddigi abszolút csúcs. Neil zenéjében van kraft rendesen: olyan dallamokat és harmóniákat csal ki a gépekből és a lemezjátszókból, amiktől sikítoznak az emberek, legyen szó Dj szettről vagy éppen egy remixről.
A 2007-es év nyarának legészbontóbb éjszakájának nézünk elébe augusztus 4-én a tiszakécskei Club New Night falai között. Ráadásul a három brit mélyházi fenegyerek most először látogat el kis haznákba. Annyi biztos, hogy csak az szenved maradandó károsodást, aki nem lesz ott!
© 2001–2024 Pulzar | Elérhetőségek | Médiaajánlat | Oldaltérkép | Logó