Technó a jövĹ kultúrája
(legalábbis ami a közeljövot illeti)
W. J. Bockie és D. J. Fever
Éppen ebből a polgárjogból származtak a
problémák is. Azzal a perrel kezdődtek, melyet az ABBA együttes tagjai
indítottak a szerzői jogok megsértése címén a skót The Jams nevű
csapat ellen a Dancing Queen című sláger részleteinek
jogtalan samplingelése miatt. A The Jams, a sampling és a fehér hip-
hop zene úttörője a pert elvesztette, és kénytelen volt megsemmisíteni
az egész lemezfelvételt az inkriminált részlettel együtt. Az együttes
tagjai nemsokkal ezután felvették a KLF nevet a Kopyright Liberation
Front rövidítéséből , és kampányt indítottak a sampling
legalizálásának érdekében, úgy érvelve, hogy az nem köznapi
értelemben vett plágium, hanem kölcsönzés annak művészi
értelmében. Vagyis a sample-botrány egy módja annak, hogy pénzt
csikarjanak ki azok a lehanyatlott egykori csillagok, akik nem tudják
elviselni a gondolatot, hogy az ő sikertelenségükből valaki más a maga
számára sikert képes kovácsolni. A KLF által elindított hadjáratban
sokan csak a 80-as évek végi kisebbségi hisztéria kevésbé jelentős
epizódját látták, amikor pl. fennhangon jogi kiváltságokat kezdtek
követelni maguknak a diszkriminált nők, a fehértől eltérő színűek, a
homoszexuálisok stb. Az itt csak röviden vázolt történet azonban
érdekes fényben tünteti fel a technó körében mozgó emberek
gondolkodásmódját, mivel ők éppen a név nélkül való tevékenykedés
elvét vallották.
A hangmintázás a technozenében nem a nagykorú posztmodernistákat
jellemző tudatos idézetkezelési stratégia ifi megfelelője, azon
elgondolásból, hogy már úgyis mindent kitaláltak, tehát csak keverni
lehet, és megtervezni a mixtúrát. Az anonimitás a technó esetében
inkább a tradicionális rock and roll kultúrának és a show-business
mechanizmusának egyre nyilvánvalóbban behódoló sztárkultusznak
szóló kihívás. Úgy tűnik, a technoelőadók ebben a dologban az
avantgárd hanyatló időszakának művészi tapasztalatait tartották szem
előtt, amikor a legkülönbözőbb ötletek születtek, hogy aláássák a
galériák, múzeumok, biennálék, triennálék és más olyan formációk
tekintélyét, melyek a műalkotások üzleti szempontú rangsorolását
szolgálják (e harcosok közül sokan, mint pl. a festő Jean Dubuffet,
a művészetet ingyért mozgalom fő szószólója, vagy David Burren, a
szeriális grafika kezdeményezője a cél érdekében föláldozták nevüket
és vagyonukat is).
Hogy el ne térjünk a tárgytól olyan irányba, vajon művészet-e a technó
(ez nem az a kérdés, amely a legkevésbé is foglalkoztatná
a technokratát ), érdemes hangsúlyoznunk, hogy a technó
névtelensége nem tiltja meg senkinek, hogy pénzt keressen vagy saját
nevén lépjen fel. Ugyanúgy azonban, mint a hackerek világában,
ezekben a körökben is a jó modorhoz tartozik a művésznevek a
lehetőségekhez mérten akár többnek is használata. Szinte minden
technoegyüttes neve csak egy a sok beceneve közül. Így például az
említett KLF együttes készített lemezeket mint The Jams, Disco 2000,
Timelords, és mint Space. Richard James, egy másik kultikus előadó
Nagy-Britanniából fellép mint Aphex Twin, Universal Indicator, AFX, Dice
Man, Caustic Window, Polygon Window és így tovább, és így tovább.
A csoportok rendszerint kapcsolatban állnak egy-egy kiadóval, ahol a
lemezeket fölveszik, vagyis a technónak is megvannak a maga sajátos
kereskedelmi szokásai. A piac az piac, mondják a technozenészek, arról
szó nincs, hogy fel kellene számolni inkább lassacskán átalakítani.
Hogy hogyan? Úgy, hogy miután a kiadók olcsók, sok van belőlük, sőt
egyre több, nem kell lehorgonyozni egyik vagy másik mellett, hanem
ugyanazért az árért válogatni lehet köztük, mint a használtruha-
üzletben. És pontosan így tesznek a technozene előadói.
Anonim a popkultúra zörejeiből, egyhangú, pszichoaktív ritmusokból és
takarékosan kezelt szintetizátorhangokból kevert zene is. Komoly
nehézségekbe ütközik, ha valaki tudni akarja, mi az, amit hallgat. Az
inkább élő előadásra szánt technozene lemezen legalább 30 előadót
felvonultató antológiák formájában jelenik meg, és csak a borító alapos
tanulmányozása teszi lehetővé, hogy megállapítsuk, melyik együttes
melyik zene előállítója. Ezenkívül olyan mennyiségű név forog, hogy
csak az tud eligazodni köztük, aki ennek kinyomozásával tölti ráérő
idejének jó részét. Ha például a beszélgetés során felmerül témaként a
grunge, a dilettáns is rögtön sorolja: Alice in Chains, Soundgarden,
Nirvana, Pearl Jam, Rage stb. stb. De ha a technó a kérdés: &The Orb!
percnyi hallgatás , KLF!, vagy: Altern 8. Ennyi. Temérdek név, sztárok
alig. A táncparketten sincsenek sztárok, a rendkívül intenzív
fényeffektusok közepette bárki annak érezheti magát.
Lóky Tamás fordítása.
Megjelent Techno Kultura przysz3ooci címen lengyelül 1995-ben
(Brulion, 27: 99127).