Az előadók sokszor válaszolgatnak egymás játékára (kérdés felelet) vagy improvizálnak az előadások alatt. Ez az első olyan művészeti stílus, amely az Amerikai Egyesült Államokban alakult ki.
A dzsessz gyökerei a nyugat-afrikaiak kulturális és zenei kifejezésmódjában, az afro-amerikai zenei hagyományokban (például blues, ragtime) valamint az európai katonai zenekarok zenéjében találhatóak meg. A 20. század elején az afro-amerikai közösségekből indult ki és az 1920-as évekre vált nemzetközileg is ismertté. Innentől kezdve fokozatosan vált meghatározó zenei stílussá a világban, amely jelentős hatással volt/van a többi zenei irányzatra is.
A dzsessz ma is folyamatosan fejlődik, új stílusok folyamatosan jelennek meg.
Wynton Marsalis Pulitzer-díjas afro-amerikai zeneszerző, klasszikus- és dzsessztrombitás a következőt mondta a dzsesszről:
Maga a jazz szó, a dzsessz eredeti alakja, az amerikai szlengből ered és valószínűleg szexuális tartalommal bír, bár számos más magyarázata is van.
Az elektronikus zene előtérbe kerülése miatt a 80-as és a 90-es években több dzsesszelőadó is megpróbálkozott a dzsessz és a tánczene intelligens kombinálásával több-kevesebb sikerrel megalkotva a future jazz, a jazz house és a nu jazz stílusokat. A bátrabb próbálkozók közé tartozik a skandináviai zongorista Bugge Wesseltoft, Nils Petter Molvćr trombitás (mindketten az ECM kiadónál kezdtek) és a Wibutee trió, akik mindannyian hagyományos dzsesszzenekarokban játszottak korábban. Az angol The Cinematic Orchestra és a francia Julien Loureau szintén sikereket értek el ezen a területen. A pop és a tánczene területén pedig, a nu jazz stílusban St Germain és Jazzanova a legjelentősebbek, akik house ritmusra játszanak élő dzsessz-szólókat.
forrás: Wikipedia
© 2001–2024 Pulzar | Elérhetőségek | Médiaajánlat | Oldaltérkép | Logó