Pulzar

• Kedvencekhez ad
  0.00

HELL / TEUFELSWERK

Az éjszakai oldal a Chicago house és a Detroit techno kortárs értelmezését kínálja. A lemez naposabb felén Hell a gyökereihez nyúl, magához ölelve azok gazdag, kozmikus hangzásvilágát. Az album semmilyen korábbi munkájához nem fogható, egy buja, narkotikus Odüsszeia. Ugyanakkor a Teufelswerk magában foglalja mindazt, amit Hell valaha is megtanult, megtapasztalt. Saját állítása szerint a lemez rendkívül személyes, minden tudása benne van. Igen mélyre, a 70-es évek elejére nyúlt vissza vele. Szerinte ennél jobb lemezt nem is alkothatott volna.

Ez Helltől hallva, akinek az élete mindig a művészetét tükrözi, igazán sokat jelent. Enciklopédikus zenei tudásával és merész stílusával, kulturális kaméleonként Hell a generációnk Warhol-ja – vagy inkább War-Hell-je. “Andy Warhol az emberek egy bajnoka. Sajátos módon uralta a világot.” Nyilatkozta korábban Hell, aki az egyik fotózáson Warhol-nak öltözve jelent meg.  “A The Factory a művészetet, a filmeket és mindazt támogatta, amiről az ember nap, mint nap gondolkozhat. A szabályok megszegője volt. Tudta, hogy kell játszani és hogyan kell motiválni az embereket.”

Amikor Hell 1996-ban elindította az International Deejay Gigolos birodalmát, lázadó kreativitása a labelnek egyfajta punkos csináld-magad esztétikát kölcsönzött.  A Gigolo, nyílt techno vonalával és a pop-ra való természetes érzékenységével azonnal kiemelkedett és olyan hasonló gondolkodású művészeket vonzott magához, mint Fischerspooner, Vitalic, Miss Kittin & the Hacker, Tiga, sőt még a Pet Shop Boys is, Jeff Mills és a Dopplereffekt. Napjainkban a berlini Gigolo in Berlin az Hell számára, mint a New York-i The Factory volt Warhol-nak. Warhol-hoz hasonlóan, Hell egy olyan vizionárius, akinek lelkesedése és ihletettsége szoros kölcsönhatásban áll az őt körülvevő zenészek, divattervezők, fotóművészek, filmesek, videósok és színészek közvetlen, családias csoportjával. A label rajongói mind emlékeznek az Amanda La Pore-ral történt rövid pályafutású együttműködésre, akit gyakran láthatunk a Gigolo logoban és Tiga & Zyntherius “Sunglasses at Night” klipjében. A Gigolo és maga Hell is számtalan példával demonstrálta a zene és más művészetek közötti átfedhetőséget, többek közt két, egy londoni és egy berlini galériában megrendezett kiállítással is, 2007-ben.

Hell, eredeti nevén Helmut Geier jelenleg 46 éves és eddigi élete felét DJ-zéssel töltötte. 1985-ben Németországban  az elsők között volt, aki house zenét játszott, még akkoriban, amikor Steve ‘Silk’ Hurley elkészítette első house trackjeit. A Gigolo egyik korai kulcskiadványa Hell válogatás albuma volt a 80-as évek német post-punk zenéből, New Deutsch címen. 1992-ben Hell hírhedt debütáló single-je, a  “My Definition of House Music” abszolút sláger lett, 50 000 példány kelt el belőle. Három évvel később Hell Münchenben felvett egy live BBC John Peel Session-t, mely az “Original Street Techno” EP-ként jelent meg.

Hell producerként is hatalmasat alkotott. Ő a német house és techno egyik úttörője, és jelenleg élete legjobb formájában van, ahogy azt a Teufelswerk is bizonyítja. Talán azért, mert annyira sikeres, bármit is csinál, és amiért mindig éppen azt teszi, amit a kedve tart, sajátos stílust kölcsönözve az elektronikus zenének, a média meglehetősen jól bánik vele. A kezdeti években Hell-t sokszor a „német techno jó lelkének” hívták. Nem meglepő, hogy a zeneiparban kapott elismerései mellett 2002-ben a GQ magazin az Év Férfija címmel illette.

Akik ismerik Hell korábbi lemezeit, azoknak ismerősnek tűnhet Hell dupla lemezének ”Night” fele. Ezen a lemezen olyan előadókkal dolgozott együtt, mint Mijk van Dijk, Antony Rother, Bryan Ferry, továbbá Hell régi barátja, Peter Kruder. Valamint a „The DJ” c. szám erejéig Hell ismét összeállt a világhírű hip-hop szupersztárral, P.Diddy-vel. A páros már korábban is dolgozott együtt a “Let’s Get Ill” és a  “Check This” trackeken. A Teufelswerk napos oldalát, a „Day” lemezt Hell Christian Prommer-rel, Roberto Di Gioia-val és Peter Kruder-rel együtt írta és alkotta.

Hell számára a Teufelswek összefoglalja eddigi életét – márpedig eddig is figyelemreméltó az élettörténete. Drámai, gyönyörű, sötét ám lélekkel teli, a német elektronikus zene mérföldköve. „Teufelswerk a legjobb módon mutatja be a zenét: az ördög műve, és az enyém, Hell alkotása.”