vész-DJ-ötletember Richard Fearless és a hangmérnök-producer Steve Hellier duójaként. A következő évben megjelent Dead Elvis című bemutatkozó albumuk, mely a bigbeat, a dub-reggae, az elektro és némi pszicehedelikus rock keveréke volt. Az igazi mestermű azonban az 1999-es The Contino Sessions lett, ahol a távozó Hellier helyébe az első lemez hangmérnöke, Tim Holmes lépett. A második albumot rockosabb élő hangzás jellemezte, a hetvenes évekbeli rock, a nyolcvanas évekbeli posztpunk dark wave és a modern elektronika keveréke, melyhez jól illettek a vendégénekesek, Iggy Pop, Jim Reid (The Jesus & Mary Chain), Bobby Gillespie (Primal Scream), Dot Allison (Richard Fearless barátnője, a One Dove egykori énekesnője), továbbá egy teljes londoni gospelkórus. A lemez a városi voodoo irányzat egyik csúcslemeze volt, a korszak olyan albumai mellett, mint a Liquid (Recoil), a Play (Moby), az XTRMNTR (Primal Scream) vagy a Bow Down To The Exit Sign (David Holmes).
© 2001–2024 Pulzar | Elérhetőségek | Médiaajánlat | Oldaltérkép | Logó